Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 1

20 ' NEMES DEZSŐ egy azonnali kormány változás van tervbevéve, hanem Kun Svájcba küldése, Kunfi és a munkások néhány képviselőjének, esetleg Ágostonnak a kíséretében — a legbiztosabb eszköz lenne a változás keresztülvitelére . . . Mr. Brown ezt az indítványt azoknak a megbeszéléseknek egyenes eredményeként tette, amelyeket ő a kormány néhány olyan mérsékelt tagjával folytatott, akik kívánják a változást, de a kezük a szélsőségesek magatartása miatt kötve van."31 A „változás" minél megtévesztőbb lebonyolítása érdekében a „mérsékeltek" olyan „átmeneti kormányt" ajánlottak, amelynek Kun Béla is tagja maradna, mert nagy népszerűsége és az iránta megnyilvánuló bizalom miatt nem lehet kihagyni anélkül, hogy ez nagy nyugtalanságot ne idézne elő. Tehát bevenni Kun Bélát is ·— és kiküldeni őt Svájcba, tárgyalni, hogy ne zavarjon idehaza. A katonai ós a politikai helyzet is súlyos volt. Az utóbbit mindenekelőtt az súlyosbította, hogy az egyesült párt vezetésében és a Kormányzótanácsban felütötte fejét az ingadozás és a nyílt kapituláció. A Tanácsköztársaság megmentése pedig határozott és gyors forradalmi cselekvést követelt. A Kormányzótanács május 2-i déli ülésén — melyen részt vettek a párttitkárság tagjai, valamint a szakszervezeti központok elnökei és titkárai — az elnöklő Garbai a szót Kun Bélának adta át, hogy beszámoljon a katonai helyzetről és döntést kérjen az „átmeneti kormány"-ra vonatkozó javaslat elfogadása vagy elutasítása kérdésében. Kun bejelenti, hogy Szolnokot a Vörös Hadsereg feladta, Miskolcra bevonultak a csehek, s „Böhm minden hadműveletet beszüntetett". Bejelenti, hogy „az éjszaka folyamán a Kormányzótanács rögtönzött ülést tartott, amelyen az a terv merült fel, hogy a kormány mondjon le és adja át a hatalmat egy 12 tagú direktóriumnak. Más vélemények szerint viszont a munkásezredek volnának összehívandók és velük volna közlendő a helyzetnek végzetesen komoly volta." Bejelenti, hogy „délután 3 órára meghívta a munkásezredek bizalmi férfiait, este 7 órára pedig összehivatta a munkástanácsot". (A Budapesti Munkástanácsról van szó.) Bejelenti azt is, hogy „Landler és Szántó elvtársakkal egyértelműleg járt el és azoknak hozzájárulásával intézkedést tett a hadműveletek további folytatása iránt". Vógiil Kun megismételte a kormányzótanács éjszakai ülésén kialakult két nézőpontot: Az egyik álláspont szerint vegye át a hatalmat egy „munkásokból" rekrutálódó direktórium, mely a Tanácsköztársaságnak „összes gazdasági és a szocializmushoz vezető intézkedéseit fenntartva vezeti az ügyeket azon átmenet idejére, míg a proletárdiktatúrát a burzsoázia diktatúrája váltja fel". A másik az, hogy „a kormányzótanács ragaszkodjon a hatalomhoz mai formájában és semmit se adjon fel". Kun közölte, hogy saját álláspontját a vita után kívánja leszögezni, mert a vitának — lehet, hogy Garbaiékkal való megállapodása miatt — elébevágni nem kíván. A jegyzőkönyv nem tartalmazza Kun második felszólalásának szövegét, csak a tényt rögzíti, hogy felszólalt. A fenti közlésből is kiviláglik azonban, hogy Kun határozottan a kapituláció ellen foglalt állást. A jegyzőkönyv részletesen ismerteti Kunfi és Weltner felszólalását, akik a Kormányzótanács lemondását és „átmeneti kormány" létesítését ajánlották, vagyis : kapitulációt. Kunfi ezt így fejezi ki : „A hatalom adassék vissza a munkásság kezébe." Bár szerinte „a szocializmust a diktatúra nélkül 31 Papers Relating to the Foreign Relations of the United States. Paris Peace Conferance. XII. k. 444. 1. H. Osborn hadnagy Bécsből C. Coolidgehoz Párizsba.