Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937–1939) - 117
148 RÁNKI GYÖRGY minden kétséget eloszlatni, és ha ez kívánatos lenne, szeretne egy kormánynyilatkozatot adni,· mely szerint Magyarország még szorosabban a Róma—Berlin tengelyhez kapcsolódik. A Führer ezt teljesen Magyarországra bízza, mivel ez szuverén állam, megkérdezi azonban Darányit, miért vannak tulajdonképpen még a Népszövetségben. Darányi úgy gondolja, hogy a Népszövetségből való kilépést felvetheti és keresztül is viheti. Harmadiknak megkérdezi Darányi, vajon kívánatos-e, hogy Magyarország csatlakozzék az Anti-komintern paktumhoz. A Führer ezt jónak tartja, de azt javasolja, mind a három akcióba csak akkor bocsátkozzanak, ha a magyar—szlovák kérdés befejeződött, mivel egyébként abban az esetben, ha a vita mégis konferenciához vezetne, Magyarország fölöslegesen ellentétbe kerülne Angliával és Franciaországgal." Darányi tehát, a német támogatás megnyerése céljából, a tengely politikája melletti nyílt kiállást, az Anti-komintern paktumhoz való csatlakozást, valamint a Népszövetségből való kilépést helyezte kilátásba. Ezen túlmenően Darányi beleegyezett még abba is, hogy Németországgal hosszabb, tízéves tartamú gazdasági szerződést kössenek. Úgy gondolva, hogy megtette a szükséges koncessziókat, ismét felvetette a magyar katonai támadás lehetőségét, de ezt Hitler most sem volt hajlandó támogatni. Hiszen számára a legkedvezőbb helyzet alakult ki, a csehszlovák s a magyar kormány versengett támogatásáért, s egymást túllicitálva tettek újabb s újabb gazdasági s politikai engedményeket a fasiszta Németországnak. %5-kor végződött a megbeszélés Hitlernél, s két óra sem telt bele, amikor Darányi — Imrédyvel való telefonbeszélgetése alapján — előterjesztette Ribbentropnak az újabb magyar javaslatot, mely a Hitlernek bemutatott, kék vonallal jelzett követelésekhez képest további engedményeket tett. Elsősorban nem foglalkozott tovább Pozsony jövőbeni hovatartozásának kérdésével, beleegyezett, hogy a Nyitrától délre eső szlovák lakosságú területen s néhány más helyen népszavazás döntsön, továbbra is ragaszkodott azonban Kassához s az attól nyugatra eső szlovák lakosságú területekhez. Ajánlatuk természetesen azt is jelentette, hogy lemondanak a négyhatalom döntéséről és elfogadják a német közvetítést.97 Erdmannsdorf!' ugyanezen feljegyzése beszámol arról is, hogy Ribbentrop este %8-ra újra magához kérette ChValkovsky csehszlovák külügyminisztert, s közölte vele, hogy a német kormány, hasonlóan a magyar kormányhoz, elégtelennek tartja a komáromi cseh ajánlatot. Utalt arra, hogy az új határnak nem stratégiai, gazdasági szempontok szerint, hanem etnikai alapon kell létrejönnie. Ribbentrop megmutatta egy térképen, milyen határt tartana kívánatosnak. A feljegyzés szerint a Ribbentrop által javasolt vonal nem érintette Pozsonyt, Kassát, sőt még Munkácsot és Ungvárt sem. Valójában tehát a magyar kormány által kért, s a Ribbentrop által Chvalkovskynak javasolt új határvonal között lényeges különbség volt, mivel éppen e terület városait hagyta volna Csehszlovákiának. Ribbentrop hozzátette, hogy ezek minimális követelések, ezek teljesítése nélkül Németország sem garantálja az új cseh határokat. Egyben, utalva a magyar részleges mozgósításra, gyors elhatározást ajánlott. Chvalkovsky felvetette azt az ellenérvet, hogy ebben az esetben a Magyarországon élő 300 000 szlovákhoz további 440 000-t csatolnának, de végül 97 Akten IV. 72. 1. Erdmannsdorff okt. 14-i müncheni feljegyzése.
