Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 1

10 ' NEMES DEZSŐ sédével a konzervatív-monarchista erőkkel egyezkedő liberális burzsoáziát juttatta hatalomra, képtelen volt megoldani a nagybirtokos osztály kisajátításának 48-ban is megoldatlanul maradt feladatát, képtelen volt megoldani a legfontosabb szociális, gazdasági és nemzeti kérdéseket. A hatalomra került liberális burzsoázia csakhamar a néptömegek által kivívott politikai szabadságokat is nyirbálni, szűkíteni kezdte, a proletárforradalom erőinek visszaszorítása és a polgári társadalom megőrzése érdekében. Eközben beletörődött abba, hogy a győztes antant hatalmak megfosszák függetlenségétől, nemzeti szuverenitásától az alighogy önállóvá lett országot. Igaz, enyhítésért kilincselt a nyugati nagyhatalmaknál, de — mint már erre fentebb utaltam — kísérletei kudarcot vallottak a győztes imperialisták zsákmányéhsége miatt. 1919-ben a társadalmi fejlődés által napirendre tűzött feladatok természetesen messze túlhaladták a 48-as feladatokat, de ugyanakkor megoldásra várt mindaz, amit sem a 48-as, sem a 18-as forradalom nem oldott meg. 1919-ben hazánkban a szocialista forradalom végrehajtását követelte a történelmi fejlődés. A kapitalista rend válságát Magyarországon is az imperialistaháború mélyítette el, s ezt még tetézte a háborús vereség, amit az Osztrák-Magyar Monarchia, mint a német imperializmus fő partnere elszenvedett. A válság nyomán kibontakozó népforradalom először a monarchiát söpörte el, azután a burzsoáziát és vele együtt a földbirtokos osztályt is megfosztotta a hatalomtól : a demokratikus forradalom szocialista forradalommá fejlődött. A 19-es forradalom a hatalmat a munkásosztály kezébe adta, mely szövetséget teremt a kispolgári dolgozó osztályokkal és bevonja a nép széles rétegeit a hatalom gyakorlásába. Az az osztály vette kezébe a nemzet sorsának irányítását, amely harci lobogójára írta az egész dolgozó nép felszabadítását, minden kizsákmányolás megszüntetését, a szocialista társadalom megteremtését. A Tanácsköztársaság köztulajdonba vette a 20 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket, a bányákat, a bankokat, a közlekedési és kereskedelmi vállalatokat, bérházakat és a tőkések egyéb javait, amelyek a profitszerzés céljait szolgálták. A proletárhatalom köztulajdonba vette a 100 holdnál (57 hektárnál) nagyobb földbirtokokat ; kisajátította a földbirtokos osztályt, amit sem a 48-as, sem a 18-as forradalom nem hajtott végre. Köztulajdonba kerültek az úri kastélyok, parkok is, amit a Tanácsköztársaság a népnek adott át, a dolgozók és gyermekeik üdülésére ós egyéb hasznos célokra. A Tanácsköztársaság tehát „kisajátította a kisajátítókat" — bár még nem teljesen, hiszen a 100 holdnál kisebb, lényegében véve kulákbirtokok és a 20 munkásnál kevesebbet foglalkoztató, tehát alapjában véve kisipari, de idegen munkaerőt kizsákmányoló üzemek általában magántulajdonban maradtak. kizsákmányolásnak még volt bizonyos tere, de a nagytőkésnagybirtokos hatalom megsemmisült, s a megfxiarádt tőkés szektor is a munkáshatalom ellenőrzése alá került. A kisajátítások olyan helyzetben mentek végbe, amikor a nép a háborús leromlás okozta nagy nehézségekkel küzdött, s egy olyan háborús időszak után, amikor a tőkések és földbirtokosok nagy hadinyereséget halmoztak fel. Ilyen körülmények mellett fel sem merülhetett a kisajátított tőkések és földbirtokosok bármiféle kártalanításának a kérdése. Mindezek következtében a kártalanítás nélküli kisajátítás vált nálunk e kérdés megoldásának módjává, amit alapjában véve az 1945 utáni fejlődésünkben is követtünk. Március 26-án jelent meg a Kormányzótanács rendelete a kisipar kereteit meghaladó ipari, bánya- és közlekedésügyi üzemek köztulajdonba vételéről.