Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937–1939) - 117
ADATOK A MAG Y ATI KÜLPOLITIKÁHOZ 143 A náci kormány felfogása teliát, München után, a magyar—csehszlovák kérdés rendezése ügyében megváltozott. Míg korábban Csehszlovákia megsemmisítése érdekében teljes mértékben támogatta a magyar területi igényeket, addig most álláspontja nem volt egyértelmű, sőt a magyar kormánykörök számára bizonyos mértékig negatív volt. Ezt a változást számos tényezőidézte élő. Először a németek rosszallották, hogy a magyar kormány, München előtt, katonai akció megindításával nem játszott eléggé kezükre. Másodszor München után az erősen fasizálódó, egyre inkább német bábállammá változó Csehszlovákiát megbízhatóbbnak tartották, mint a nyugat felé kacsintgató magyar kormányt. Végül felismerték azt is, hogy a magyar s lengyel kormány közötti együttműködésben bizonyos németellenes tendencia is rejlik. A csehszlovák kormány közben beleegyezett a magyarokkal való tárgyalások megkezdésébe, s azok vezetését a szlovákokra bízva, elfogadta az október 7-i magyar javaslatot.78 A tárgyalások időpontjául október 9-ét,. helyéül Komáromot jelölték ki. A magyar küldöttség, melyet Kánya külügyminiszter és gróf Teleki közoktatásügyi miniszter vezetett, elsősorban azokat a területeket követelte, melyeket az 1910-es népszámlálás többségében magyar lakosságúnak mutatott. Ezenkívül Szlovákia ós Kárpát-Ukrajna területének többi részén népszavazást kívánt. A magyar uralkodó osztályok abban a hiedelemben éltek, hogy a szlovák lakosság esetleg, a ruszin lakosság pedig bizonyára a Magyarországhoz való visszacsatolás mellett dönt majd.7 9 A magyar követelés első része mintegy Doc. on Brit. Por. Pol. III. Vol. 3. 124. 1. Newton okt. 7-i és okt. 11-i jelentése.. 79 A magyar uralkodó osztály a szlovák s kárpát-ukrán lakosság ügyében a népek önrendelkezési joga bajnokának kívánta magát feltüntetni. Valójában hogyan értelmezték a népek önrendelkezési jogát, arra fényt derít a kárpát-ukrajnai akció vezetőjének,. Kozma Miklósnak az MTI-ben tartott bizalmas beszéde erről a kérdésről. ,,Εζ az elv Magyarország szempontjából használható és járható utat jelentett addig, amíg a magyar kisebbségek a magyar testtől elszakítva élnek, vagyis amíg a magyarság idegen államokhoz tartozott. De nekünk, akik a szentistváni gondolat elvében állunk és akik nem vagyunk hajlandók feladni ezeréves szerepünket a Duna-medencében és hivatva vagyunk és alkalmasak vagyunk idegen népek vezetésére is, ez az elv gyilkos volt, mert elhatárolta Magyarországot az Alföldnek a szélein, ameddig a zárt magyar település terjedt és ez az elv belőlünk nem tett volna többet, mint egy tíz vagy tizenegy milliós magyarságot, amely jórészben tiszta magyarság lett volna. Folytatása azonban a revíziónak nem lett volna és így szármánkra ennek az elvnek a végleges elfogadása öngyilkosság. Itt van politikai tévedése azoknak, akik erre az elvre beállnak. . . Nem vagyunk hajlandók ennek a trianoni elvnek az alapjára helyezkedni. Akiket ilyen irányba befolyásoltak bármilyen oldalról is, azok nem magyar gondolat hordozói és azok nem magyar gondolatot szolgálnak. Nem magyar gondolat, bár lehet német gondolat, mert Németországnak mint nagyhatalomnak, akinek penetráló kedve van a Duna-völgyben és gazdasági érdeke is roppant erős, nem kis érdeket jelent, de nem lehet magyar gondolat, ha a Kárpátok és a szentistváni elv jegyében gondolkodunk. — A szegedi gondolat a fajvédő gondolat volt és ennek lényege az, hogy az adott helyzetben és később is a Kárpátok koszorúja fokozottan védi a magyar fajtát, de nem jelenti azt; hogy elzárja a magyar fajt. Ez a gondolat német befolyás alatt később fejlődött ki és egyenes édestestvére annak a gondolatnak, amely megalkotta a trianoni Magyarországot azzal a különbséggel, hogy hajlandó visszacsatolni azokat a magyar rétegeket, amelyek zárt egységben a határon kívülre kerültek. Ezzel a gondolattal átmenetileg operálhatunk, de későbbi lejáratban nem jelent semmit. Nekünk más céljaink varrnak." O. L. Kozma-iratok, 27. csomó. 1939. ápr. 12. Ez a beszéd világosan megmutatta, hogy az önrendelkezési jog csupán játék, hazug frázis volt a magyar uralkodó osztályok kezén, valódi céljuk a nemzetiségi területek feletti uralom ismételt megszerzése volt.
