Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937–1939) - 117
120 RÁNKI GYÖRGY lépésekkel párosultak. Mintegy három héttel az említett értekezlet után, Hitler fogadta Darányit és Kányát, a magyar kormány képviselőit. A november 25-i fogadáson Darányi és Kánya a magyar külpolitikának megfelelően mégegyszer világosan leszögezték, hogy nem engednek Bécs—Prága—Budapest blokkot kialakítani. Hitler — mint a tárgyalásról felvett jegyzőkönyvből kitűnik — „azt tanácsolta, hogy Magyarország ne forgácsolja szét politikai erejét különböző irányokba, hanem egy vonalra állítsa be azt, nevezetesen Csehszlovákiára, Kánya azt felelte, hogy Magyarországot ugyanez a szempont vezeti1 '. A továbbiakban Kánya kifejtette, hogy épp a Csehszlovákia elleni támadás biztosítására tárgyalnak, illetve tárgyalni szeretnének Jugoszláviával, s vele szemben hajlandók „lemondani területi igényeiknek háború útján való érvényesítéséről. A Führer élénken helyeselte a magyar kormány Jugoszláviának tett e javaslatát, minthogy a Kis-Antantot nem lehet széttörni, belső kapcsolatainak meglazítására kell törekedni: a Kánya úr tervezte egyezmény jó eszköz ehhez. Ő — a Führer — kifejezi azt a készségét, hogy a javaslatot átgondolja és támogatja Sztojadinoviccsal való megbeszélésein, aki nemsokára szintén Berlinbe érkezik."10 1937 végén, 1938 elején a Csehszlovákia elleni tervek még csupán előkészületi stádiumban voltak. A német külpolitikának közvetlen célja ekkor Ausztria bekebelezése, az ún. Anschluß volt. Az ún. Anschluß sikeres végrehajtása egyben a Csehszlovákia elleni felvonulás befejezését is jelentette, a Csehszlovákia elleni támadás csakis az önálló Ausztria likvidálása után kerülhetett napirendre. Ezért a német diplomácia, miközben folytatta tárgyalásait Magyarországgal Csehszlovákia ellen, minden alkalommal puhatolózott az Anschluß-szal kapcsolatos magyar álláspont iránt is. így történt ez Bohlenak,12 a német külügyminisztérium egyik vezetőjének 1938. január 23. és 27. között tett budapesti látogatása során is, mely Darányi berlini tárgyalásai után a következő jelentősebb diplomáciai lépés volt a Csehszlovákia elleni akció 10 A németek magyarországi politikája, 20—21. 1. A Darányi—Hitler találkozó vonalának folytatását jelentette Hitler 1938. január 17. beszélgetése Sztojadinovios jugoszláv miniszterelnökkel. Hitler ennek során a következőket mondta : „Ami Magyarországot illeti, ő teljes világossággal megmondta a magyaroknak, hogy nem akarja leckéztetni őket politikai céljaikat illetően, de Németország semmit sem támogat, ami nem német érdek. És Németország érdekelt egy erős Jugoszláviában. .. Nekünk közös érdekeink vannak Magyarországgal Csehszlovákia irányában, de semmi közös érdek nem áll fenn Románia és Jugoszlávia irányában. Neki az a benyomása, hogy Magyarország jelenlegi követeléseinek 80%-a Csehszlovákia, 16%-a Románia és mindössze 4%-a irányul Jugoszlávia ellen. . . A jugoszláv—magyar együttműködés számára teljesen lehetségesnek tűnik. . . Amennyiben Jugoszlávia érdekelt a Magyarországgal való megértés megteremtésében, és ez a megértés valamiféle szerződést eredményez, úgy szükség lesz garanciavállalóra. Németország kész a garanciát vállalni." Doc. on Germ. For. Pol. D V. 225. 1. „As far as Hungary was concerned, he had told the Hungarians quite plainly that he did not wish to lecture them on their political aims, but Germany would not support anything that was not in the German interest. And Germany was interested in a strong Yugoslavia. . .. Perhaps we had certain common interests with Hungary in the direction of Czechoslovakia, but none whatsoever as far as Rumania and Yugoslavia were concerned. He had the impression that about 80 percent of Hungary's present demands were directed at Czechoslovakia, 16 percent at Rumania, and perhaps only 4 percent at Yugoslavia. ... A Yugoslav—Hungarian rapprochement seemed to him, the Führer, entirely possible. . .. Should Yugoslavia be interested in coming to a clear understanding with Hungary and in developing such an understanding into something in the nature of a treaty, and should a guarantor be needed in this connection, Germany would be prepared to take over this role of guarantor." 12 Ernst Wilhelm Bohle államtitkár a NSDAP külügyi osztályának volt a vezetője.
