Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Siklós András: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság historiográfiájához 102

ADALÉKOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG HISTORIOGRÁFIÁJÁHOZ* 1919 augusztusát követően az ellenforradalom a legféktelenebb terror jegyében nemcsak a munkáshatalom vezetőinek kiirtását kísérelte meg Magyarországon, hanem támadásra indult ideológiai téren is. Az országot a Tanácsköztársaságot gyalázó pamfletek és röpiratok szennyes áradata öntötte el. Az ellenforradalom tollforgatói számára, akik közül nem egy 1919 tavaszán még pénzért, állásért, megbízatásért tolongott a közoktatásügyi népbiztosságon — minden eszköz szabad volt. Cikkeikben az igazi néphatalmat megvalósító tanácsrendszer a csőcselék uralmává, a gyárak és földbirtokok köztulajdonba vétele rablássá és fosztogatássá, a proletárdiktatúra gazdasági nehézségei a szovjetgazdaság csődjévé, a magyar önrendelkezésért és az egyetemes emberi haladásért harcoló Tanácsmagyarország önfeláldozó harcosai és vezetői rablókká és gyilkosokká, viszont az antant kegyeit kereső, az ellenséggel cimboráló arisztokraták és bankárok „hazaffyakká", a nép igazi vezetőivó váltak. Ez a szennyirodalom a húszas évek elején ömlött a legbővebben, majd átmeneti visszaesés után, a Szovjetunió elleni fasiszta támadás idején újra feléledt, meg nem unva ismételni a korábbi érveket és rémtörténeteket. A hivatalos történettudomány, amely Magyarországon pozitivista hagyományokon nevelkedett, nem szívesen vállalt közösséget ezzel a ponyvairodalommal. A Történelmi Társulat folyóirata, a Századok már 1920-ban „az üzleti szempontból annyira rentábilis, hirtelen összetákolt, összefoglaló és ponyvairodalmi termékek helyett" színvonalasabb munkákat sürgetett, és a történészeket egyes szakkérdések monografikus feldolgozására buzdította. 1919 őszén létrejött a Tanácsköztársaság Adatainak Gyűjtésére Szervezett Országos Bizottság, az Országos Levéltár akkori főigazgatójának vezetése alatt, azzal a feladattal, hogy „a tanácsrendszer előkészítésére és a proletárdiktatúra történetére vonatkozó anyag a jövő történetírás számára minden részletében összegyűjtessék és feldolgozásra hozzáférhetővé tótessék". Az ellenforradalom politikusainak és történetíróinak egy csoportja — Gratz Gusztáv, Andrássy Gyula gróf, Berzeviczy Albert, Matlekovits Sándor, Wlassics Gyula báró és mások közreműködésével — ezt megelőzően hozzáfogott a Tanácsköztársaság történetének minden kérdésre kiterjedő részletes feldolgozásához. A Gratz Gusztáv szerkesztésében összeállított gyűjteményes kötet ,,A bolsevizmus Magyarországon" címmel 1921-ben meg is jelent több mint nyolc és félszáz oldalnyi terjedelemben. Az előszó azt hangsúlyozta, hogy a könyv „nem politikai iránymunka". „Autoritásával, megdönthetetlen adataival, szenvedólytelen modorával minden polémia fölött kíván állni." „A bolsevista államalkotó kísérletet elutasítja", de „nem úgy, hogy jelszóval, jelszót állít szembe" stb. * A Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszakon elhangzott felolvasás.