Századok – 1958
Közlemények - Varga János: Négy levél 1848-ból a nemzetiségi kérdésről 252
NÉGY LEVÉL 1848-BÓL A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL Az 1848-as magyar szabadságharc gyakori epizódja, hogy régi bajtársak, vagy éppen barátok, két ellentétes ügy szolgálatában kerülnek szembe egymással a csatatéren. A forradalom vihara, illetőleg azok az eszmék, amelyek e vihart felkavarták, más és más táborba sodorják őket és az egykori bajtárssal való találkozás nem egyszer olyan drámát szít fel a szereplök lelkében, amelyben az emberi barátság és az eszméhez való hűség kelnek egymással viadalra. Ez a küzdelem gyakran csak némán zajlik a lelkek mélyén, néha azonban a másik fél előtt sem marad titok. Mindig fájó a barrikád túlsó oldalán látni a hajdani barátot, de e barátság emléke reményt is fakaszthat arra, hogy sikerül öt megnyerni az elv számára is. Egy ilyen megható kísérletnek a dokumentumai az alábbi levelek, amelyeket két ifjúkori barát váltott 1848 őszén egymással, akik hosszú esztendők után csak a harcok forgatagában látták viszont egymást és a véres gyűlölködés közepette is keresték egymás kezét. A szereplők: a magyar Hankovics György és a szerb Pavle Popovic (Popovics Pál). Hankovics György1 ősei még pár emberöltő előtt polgárok voltak és csak a XVIII. század közepén kiállított nemeslevelükkel kaptak belépőt a feudális uralkodó osztály soraiba. Annak a viszonylag kisterjedelmű birtoknak a jövedelme, amelyet a nemességgel egyidőtájt szereztek a Kolozs megyei Bikaion, elmaradt a terebélyesedő család mindennapi szükségletei mögött és a kutyabőrt nyerő ős unokáinak értelmiségi pályákon kellett szerencsét próbálniok. így jutott Hankovics György is a nagyváradi jogakadémiára, amelynek két évfolyamát 1830-1832-ben végezte el. Az ügyvédi vizsga sikere után nem is tért vissza Erdély földjére, hanem Biharban telepedett meg. Különböző uradalmak, egyházi és világi földbirtokosok alkalmazottjaként hányódva nem egyszer tapasztalhatta, hogy mit jelent a feudális Magyarországon értelmiséginek lenni. Életkörülményeinek nem kis része lehetett abban, hogy csakhamar a Beöthy Ödön körül kikristályosodó bihari ellenzék eszméi ejtették rabul és avatták visszavonhatatlanul a reformmozgalom katonájává. Egyik legbiztosabb támasza lett annak a számban nem nagy, de lélekben határozott csapatnak, amely emelt fővel állta Tisza Lajos, a gyűlölt adminisztrátor zabolázó és megtorló rendszabályait, amelyekkel Tisza István nagyapja Bécs szolgálatában elvakult konoksággal kísérelte meg újra és újra feltartóztatni az idők járását. Elvbarátai e harcokban próbált kiállását is jutalmazni akarták azzal, hogy 1845-ben. amikor sikerült egy kis rést vágni Tisza rendszerén, öt juttatták a váradi járás szolgabírói székébe. Ezt a hivatalt viselte akkor is, mikor Váradat elérte a forradalom. Hankovics szolgabíró elsők közt esküdött hűséget a háromszínű nemzetőr-lobogónak és fogadalmát komolyan is vette. Mikor a bihari úgynevezett önkéntes mozgó nemzetőrség Marsó Imre őrnagy parancsnoksága alatt 1848. szeptember 19-én elindult a Bánságba a szerb felkelők ellen, a második gyalogzászlóalj hatodik századát Hankovics kapitány vezette. Önként jelentkezett, pedig, mint megyei tisztviselő, mentességet élvezhetett volna. De ő az előző évek szócsatái után tettleg is ki akarta venni részét nemzete küzdelméből. Október 13-án neki volt köszönhető, hogy a túlerővel támadó szerbeket Zsigmondfalvánál nemzetőrszázadával meg egy szakasz Hannover-huszárral sikerült feltartóztatni és ezzel biztosítani a magyar haderő zömének •felvonulását. 1848 novembei-ében Vetter tábornok megbízottjaként ö nyújtotta át Knicanin szerb vezérnek a magyar kormány békefeltételeit, amelyeket azonban Rajasic Bécs parancsára 1 Hankovics életpályájára általában lásd : Hankovics sajátkezű levele a Nagyváradi Jogakadémiához 1861 : Váradi Tartományi Levéltár, A Nagyváradi Jogakadémia iratai : 9. res. számozatlan és Nagy Iván: Magyarország családai.. . Pest, 1859. V. 46. 1. Joghallgató korára : Bozóky Alajos: A nagyváradi királyi akadémia százados múltja 1788-tól 1888-ig, Bpest. 1889. 200.1. A reformmozgalomban játszott szerepére : Bihar megye közgyűlési jegyzőkönyveinek 1837—184S közt számos helye és a Pesti Hírlap számos beszámolója 1842 és 184* közt a bihari viszonyokról. 1848—4!)-i működésére általában Kozma György: Az 1848—49-iki magvar szabadságharc szereplőinek lexikona. Orsz. Széchényi Könyvtár Fol. Hung. 2092, II. 199—200. I. Egyes kérdésekre Vukovics Sebő: Emlékiratai... Bpest. 1894 ; .'[egyesi Márton: Bihar vármegye 1848—49-ben. Nagyvárad, 1885. 78. 1.; Thim József: A magyarországi 1848—49-iki szerb fölkelés története, Bpest. 1940. I. 249. 1.; titrier Lajos: Haynau és Paskievics, Bpest. é. n. 103. 1. és Barta István: Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén, Kossuth Lajos Összes Munkái, Bpest.. 1953. XIV. 171., 231., 447., 946. 1.
