Századok – 1958

Krónika - Beszámoló Ránki György kandidátusi disszertációjának vitájáról (–) 920

922 KRÓNIKA bizonyos mértékben lehetővé tették a magyar uralkodó osztályok számára a válságból való kilábolást ; nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy bizonyos államok, illetve államcsoportok számára az autarchiás gazdálkodással kapcsolatos problémák, illetve bizonyos kérdések ilyen módon való megoldásai meglehetős törvényszerűséggel következtek az adott belpolitikai és nemzetközi helyzetből és természetszerűleg egymással bizonyos rokonságot is mutatnak." Ránki György válaszában elfogadta Inczc Miklós bírálatának azt a részét, amely szerint ezeket a tendenciákat egységes egészként kell kezelni. „Inoze Miklós azonban ennél tovább megy ..." — mondotta. „Nem tudok egyetérteni azzal a felfogással, hogy mivel a problémacsoport szerves egészet képez — s ez kétségtelen tény —, tárgyalását szerkezetileg is szerves egységként kell felépíteni. Az állammonopolista tendenciák erős jelentkezése ellenéré sem beszélhetünk ebben az időben az állammonopolista kapitalizmus kiépüléséről. Ez utóbbi valóban szerkezetileg is egységes tárgyalást kívánna meg. Itt azonban csupán az állammonopolista tendenciák — bármily erős — jelentkezéséről van szó, s ez lehetővé teszi, hogy e tendenciákat a gazdasági életben elfoglalt helyüknek megfelelően külön tárgyaljuk. Természetesen csak abban az esetben, ha a kérdés összefüggései elég sokoldalú kifejtésre kerülnek." Ránki György úgy vélte, hogy ebben a vonatkozásban van még munkájában javítani való. Ε hiányok pótlása azonban, felfogása szerint, mindenki eiőtt fölöslegessé teszi az állammonopolista tendenciákat egységesen tárgyaló fejezet beiktatását. Ε két fő kérdés mellett a disszertáció több, inkább a részleteket, egyes problémákat érintő kéidésben is vitát váltott ki. így Pach Zsigmond Pál kifogásolta, hogy a gyáripar önfinanszírozása mértékének kiszámításakor a szerző nem következetes. Utalt arra is, hogy sem a magyarországi nagybankok hitelintézeti és ipari érdekkörének, sem a külföldi tőke érdekeltségéneit bemutatásakor nem elegendő az 1938-as állapotokat az 1913. éviekkel összevetni. Feltétlenül szükséges ebben a vonatkozásban az 1929. évi állapotok tisztázása is. Kifogásolta Pach Zsigmond Pál azt a módot is, ahogyan a szerző a finánctőkének a kis- és középburzsoázia rovására történő további előretörését bemutatta. „A finánctőkének a kis- és középburzsoázia rovására történt megerősödésének kérdését . . . nem helyes általános, az imperialista fejlődés törvényszerűségére utaló megállapítással elintézni." Kiemelte, hogy a kérdés konkrét vizsgálatának azért is nagy szerepe van, mert „hazánkban a kisiparnak a monopolkapitalizmus kifejlett viszonyai között továbbra is komoly jelentősége maradt". Ε bírálatokat Ránki György elfogadta. Hangsúlyozta azonban, hogy a kisipar nagvmértékbeni fennmaradását nem szabad egybemosni a kis- és középburzsoázia szerepével a gyáriparon belül. Ez két külön kérdés ; míg az utóbbi a kapitalizmus fejlődésének általános problenatikájába tartozik, az előbbi csupán néhány fejletlenebb ország sajátos problémája. Mindkét opponens bírálta a gyáripar egyes ágazatai tárgyalásának bizonyos egyoldalúságát és a munkásosztállyal foglalkozó fejezet sommás voítát. Pach Zsigmond Pál javasolta e rész kibővítését a munkásosztály kizsákmányolása, a munkásarisztokrácia kérdéseivel, míg Incze Miklós a munkásmozgalom történetével való foglalkozást vélte szükségesnek. Ránki György viszontválaszában kifejtette, hogy noha az ő felfogása szerint is feltétlenül szükséges egy ipartörténeti munkában a munkásosztály helyzetének vizsgálata, mégis disszertációja témájához véleménye szerint nem tartozik a munkásosztály kulturális helyzetének, lakásviszonyainak stb. részletes, sokoldalú bemutatása. A disszertáció — az opponensek mindeme és más, itt nem tárgyalt részletkifogások ellenére — egyöntetű elismerést aratott. A bírálóbizottság Ránki Györgynek a kandidátusi fokozatot egyhangúlag ítélte oda.