Századok – 1958

Krónika - Beszámoló Ránki György kandidátusi disszertációjának vitájáról (–) 920

BESZÁMOLÓ BÁNKI GYÖRGY KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL Ránki György kandidátusi disszertációja (A magyar gyáripar a második világháború előkészítésének időszakában. 1933-1938) először kísérli meg gyáriparunk 1930-as években megtett útjának bemutatását. A disszertáció, mely a Horthy-korszak történetének egyik fehér foltját deríti fel, képet rajzol a gyáripar elért fejlődési színvonaláról, annak korlátairól, a fejlődés sokoldalú ellentmondásairól, s fokozott figyelmet szentel azoknak az új tendenciáknak, melyek a világgazdasági válság következményeként bukkantak fel és erősödtek meg a tőkés világgazdaságban és a magyar gazdasági életben is. Disszertációja első fejezetében Ránki György a válságból való kilábalás fő feltételeit, az állammonopolista tendenciák erősödését (kötött devizagazdálkodás, felárrendszer, addicionális export stb.) vizsgálja. Ezután az ipari ciklus alakulását mutatja be, s rámutat arra, hogy a külföldi nyílt és burkolt háborús készülődés, a külföld hadianyagszállítása mellett a belső fegyvekezés is szerepet játszott abban, hogy a magyar ipar termelése 1937-re — ellentétben a vezető tőkés államokéval — túlhaladta a válság előtti szintet. Az ipar fejlődése ezekben az években az önfinanszírozás, a belső tőkefelhalmozás útján ment végbe. Ezt a fejlődést 1937-ben új gazdasági válság szakította meg. Szerző részletesen ismerteti a válság jeleit az egyes iparágakban, majd a nyílt fegyverkezésnek, az ún. „győri programnak" a válság elhárítása szempontjából játszott szerepét mutatja be. Ezután tér rá a disszertáció az ipari termelés koncentrációjának vizsgálatára. A tőkekoncentráció — mint szerző kimutatja — nem az összrészvénytőke, hanem — sok kisebb vállalat megszűnése következtében — az egy vállalatra eső részvénytőke növekedésével járt együtt. A 30-as években a munkásság üzemi koncentrációja is gyorsan haladt előre, s noha 1933 ban még mindig az első világháború előtti színvonal körül mozgott, 1938-ra már jelentősen túlhaladta azt. A 30-as óvok gazdaságpolitikájának sajátos vonásai kedvező körülményeket teremtettek a monopóliumok további elterjedése és erősödése számára. Ezekben az években sok új karteliegyezmény született. A gazdasági élet számos olyan területén, amelyen korábban a szabadverseny uralkodott, elterjedtek a monopóliumok. A gazdaság néhány ágazatában megjelent a kényszer kartellizálás is. A monopolárak következtében erősödött a kapitalizmus rothadási tendenciája, a meglévő ipari kapacitás parlagon hevertetése, ami azonban nem zárta ki az új, fejlettebb technika alkalmazását, amint nem jelentette a termelés teljes stagnálását sem. A monopoliumok erősödésével a finánctőke gazdasági súlyának növekedése járt együtt. A 30-as években a magyar finánctőke befolyása az ország gazdasági életében a külföldi tőke rovására is erősödött. A finánctőke politikai súlyának növekedése azonban a belpolitikai harcoktól, s a külpolitikai helyzettől is nagy mórtékben függött. Ezután a disszertáció részletesen tárgyalja a gyáripar egyes ágazatainak a 30-as években megtett fejlődését és 1938-as helyzetét. Megállapítja, hogy a túltermelési válság után 1934-ben valamennyi iparágban a javulás jelei mutatkoztak. Az ipari ciklus alakulását azonban az egyes iparágakra vonatkoztatva is nagymértékben befolyásolták olyan sajátos tényezők, mint a háborús készülődós, a külföldi áruk kiszorítása a hazai piacról stb., melyek az egyes iparágak fejlődését igen egyenlőtlenné tették. A disszertáció utolsó fejezetében a szerző a munkásosztály összetételét és helyzetét tárgyalja. A disszertáció eredményeit mindkét opponens ehsmerően méltatta. Mint Pach Zsigmond Pál megállapította, Ránki Györgjj munkája az első — s egyúttal igen eredményes — kísérlet a magyar gyáripar 30-as évekbeli történetének feldolgozására. „A témaválasztáson túlmenően — mondotta — mindenekelőtt módszertani-elvi szempontból illeti dicséret a disszertáció szerzőjét : a marxista módszer és történetszemlélet helyes alkalmazásáért, amellyel távol tudta tartani magát mind a dogmatikus hibáktól, mind