Századok – 1958

Krónika - Tóth Zoltán (1888–1958) (Markó Árpád) 911

912 KRÓNIKA gondos kutatással ismét egy eddig ismeretlen adattal vagy magyarázattal gyarapította ismereteinket. Működését a tudományos körök szívesen elismerték és méltányolták. 1928-ban foglalta el székét a Magyar Tudományos Akadémián s levelező tagi székfoglalójában a német koronázási formula kardjelvényéről adott figyelemre méltó fejtegetéseket. Rendes tagsági székfoglalója 1941-{íen I. István király személyével foglalkozott, legrégibb életleírása nyomán. A második világháború után az Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága a történettudományok kandidátusi fokozatával tisztelte meg. A két világháború közötti években Tóth Zoltánt főleg két kérdés megvilágítása foglalkoztatta. Több, már előzőleg megjelent kisebb részletmunkája után kiadta rendkívül érdekes, hézagpótló művét Mátyás király zsoldosseregéről s ezzel végérvényesen tisztázta a középkori magyar hadtörténeinek ezt a még szakemberektől sem kellően méltányolt, vagy esak felületesen tárgyalt fejezetét : a híres fekete sereg keletkezését, működését és feloszlatásának történetét. Ezt az értékes könyvét a Tudományos Akadémia 1925-ben a Lévay-díjjal jutalmazta. A másik kérdés, ami Tóth Zoltánt sokáig foglalkoztatta, a magyar huszárság eredethagyománya volt. Erről több értékes közleménye jelent meg s bár néhány elfogult, hozzánemértő részéről támadás érte, végül minden komoly, történettudományos érdeklődésű olvasó Tóth Zoltán.megállapításait fogadta el. Tanulmányaiban megdöntötte azök álláspontját, akik a huszár elnevezést a legendás husz-árból származtatták s alapos forráskutatással bebizonyította, hogy a latin cursor szóból ered, amely szláv közvetítés útján magyarosodott ,,huszár"-rá. Az itt csak röviden érintett munkák, értekezések, tanulmányok gazdag sorozatán kívül számos kisebb dolgozata jelent meg bel- és külföldi folyóiratokban. Térképtervezetei, szövegkiadásai, lexikális cikkei mind figyelmet érdemlő munkák. Kutatói és feldolgozói tevékenységét nyugalomba vonulása után sem hagyta abba. Tudomásunk van két eddig még meg nem jelent kéziratáról : az egyik XI. századi kronológiánkkal és a zágrábi krónikával, a másik a vereckei honfoglalás hagyományaival foglalkozik az Anonymus-kérdéssel kapcsolatban. Búcsúzva Tóth Zoltántól, azok a bensőséges szavak jutnak, eszünkbe, amelyeket ő maga mondott Marczali Henrik sirkőavatásán, 1943 júniusában. Mi is elmondjuk Vele kapcsolatban, hogy mint „szerény tanítvány, elszorult szívvel" állunk sírdombja mellett, s úgy emlékezünk Rá, mint aki „igazi barát volt, gondjaink, problémáink hűséges megosztója, életünk apróbb bajait is megértő bölcs tanácsadója. Neve, működése a magyar történettudományé." À magyar történetkutatók és hadtörténészek fájó érzéssel búcsúznak Tóth Zoltántól és emlékét kegyelettel őrzikT MABKÓ ÁRPAD