Századok – 1958
Történeti irodalom - Kara Mustafa vor Wien (Ism. Benda Kálmán) 889
TÖRTÉNETI IRODALOM ' 889 keresnénk. Eger = Agria, Unghvar = Ungvár—Uzsgorod. Szombathely kibetűzése máinehezebb feladatot jelentett, mivel Calmette professzor a Sobaria elnevezést választotta, alkalmasint Sabaria helyett. Ják község szerepeltetését temploma indokolja, miért volt, azonban különösebben fontos a tiszamenti Lelete (= Lelesz?) feltüntetése, ha Pozsony és Selmecbánya nem szerepel a térképen ? A Lengyelországot és Magyarországot közösen ábrázoló térkép különben nem jelzi, milyen korban ábrázolja Kelet-Európát, feltehető, hogy a XIV.—XV. századról van szó. A német—magyar—szláv nevek keveredéséhez még latin és francia helynevek is járulnak, Székesfehérvár Albe Royale, Gyulafehérvár .4/6« Ultrasylvana néven szerepel. Kisebb jelentőségű sajtóhibák (Vcsprem, Szála Vár) szinte már említést sem érdemelnek. Ha a magyar olvasó a magyarországi helynevek átírásán bosszankodik, szinte elképzelhetetlen a balkáni érdeklődő bosszúsága. Különösen a román és a bolgár helynevek átírásánál uralkodik teljes káosz azon a térképen, amely a magyar—lengyel térképpel egy oldalon fordul elő és a Balkán-félszigetet ábrázolja a XIV. és a XV. századokban. Itt valami megmagyarázhatatlan német „beütés" folytán hemzsegnek az sch-betűk. Hogy Ruszcsuk Rouslchouk-ként fordul elő, az még érthető, a helynevet ebben az esetben helyesen és francia szempontból fonetikusan írták át. Miért írják azonban Tírgovistet η lengyel—magyar térképen Targowitz-nak, a balkánin pedig TérQowischt-nék ? A balkáni térképhez még annyit, hogy feleslegesen hemzseg a német sch-től. Gyurgyevo (GiuTgiu) Schiurschevo-kéni. tűnik fel, Sumen Schumla elnevezés alatt szerepel! Túlzsúfoltság, zűrzavarosság jellemzi a középkori Európa gazdasági térképét is, ahol a nyugat-európai városok nevei áttekinthetetlen masszává olvadnak össze az útvonalakkal, a termények és iparcikkek nevével. Néhány, valamivel több áttekintést nyújtó és „levegősebb" térkép kivételével a/, Atlas historique két kötete igen rossz benyomást tesz, annál is inkább, mivel az atlaszsorozatot a Presses Universitaires tekintélyes neve fémjelzi. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a francia kartográfia ismertetet t terméke — minden túlzás nélkül — a Putzger Schulatlas 1908-as kiadása mögött marad, ahhoz pedig túlságosan gyarló munka, hogy akárcsak összehasonlítsuk Justus Perthes ízléses kiadványaival vagy egyetemes történeti kézikönyveink térképmellékleteivel. SZUHAY HAVAS ERVIN KARA MUSTAFA VOR WIEN Das türkische Tagebuch der Belagerung Wiens 1683, verfaßt vom Zeremonienmeister der Hohen Pforte. Übersetzt, eingeleitet und erklärt von Richard F. Krcutel (Graz—Wien—Köln, Verlag Styria, 1955. 194 I. Osmaiiische Geschichtsschreiber. Band I.} KARA MUSZTAFA BÉCS ALATT A tetszetős kiállítású, ügyes kis kötet a Porta cercmónianiesterének naplóját közli Bécs 1683-as török ostromáról. A napló török szövege csak nemrégen került elő két egykorú másolatban, — adatait sem az osztrák, som a magyar történetírás nem hasznosította még, fordításban most jelenik meg először. A ceremóniamester (nevét nem tudjuk) végig Kara Musztafa nagyvezér közelében volt, értesültsége elsőrangú. Naplóját naponkint vezette, részletesen leírva a hadieseményéket és mindent, ami a nagyvezér körül történt, vagy hír alakjában hozzá eljutott. És bár Kara Musztafáról mindvégig hivatalos tisztelettel szól, naplója — ellentétben az ismert török naplókkal — nem hivatalos följegyzésként készült. Ez növeli értókét, adatainak megbízhatóságát, bár nem egy helyt így is érezzük, hogy az oszmánok dicsősége érdekében szépítette az. eseményeket. A napló többször említi a magyarokat is. Bár Kreutel a naplónak sem a Magyarországon keresztül történő felvonulást, sem a visszavonulást tárgyaló részét nem közli (ezeket érdemes volna magyarul közzétenni!), Apafi Mihály Bécs alatti látogatásáról. Thököly magatartásáról, egyes magyar főurakról, magyar rabokról, magyar falvaktól sarcolt élelemről stb. gyakran esik szó. Magyar történeti szempontból különösen fontosak és érdekesek Findiki Mehemet aga silihdarnak, a napló kiegészítéseként papírra vetett föl jegyzései, melyek egészen részletesen szólnak Thökölyről (közölve a napló •után függelékben). A napló „kuruckirálya" mindent elkövet, hogy ne kelljen a törökök oldalán harcba bocsátkoznia, diplomáciával, csellel sikerül is a parancs teljesítése elől kitérnie, sőt az oszmán csapatokat is visszatartani egyes magyar várak ostromától. Kara Musztafa és ceremóniamestere felültek érveinek — Mehemed silihdar azonban már belát kártyáiba és az oszmán érdekekelárulásával vádolja. 1683. július 14-én a napló megemlíti, hogy a nagyvezér előtt megjelent több magyar főúr követe, köztük Zrínyi grófé is (33.1.). Ez.
