Századok – 1958

Történeti irodalom - Taylor; F. J.: The Unites States and the Spanish Civil War (Ism. Jemnitz János) 879

' TÖRTÉNETI IRODALOM 879 Az említett kritikán túl Oliver a „Hanyatlás és bukás" teljes hat kötetének analízisét nyújtja és ésszerű magyarázatot ad arra, hogv a munka utolsó három kötetében — az első hárommal összehasonlítva — miért fedezhetünk fel észrevehető tartalmi és stiláris esést. Gibbon első és egyetlen szerelme Róma volt, a görögöt sokkal gyengébben olvasta mint a latint és Bizánc :ránt. sem viseltetett rokonszenvvel, ez a hiány arra indította a tudóst, hogy ( rősen alábecsülje Bizáncnak a kelet-európai országok történetében játszott szerepét. A bizánci birodalomról szóló részletek Gibbon történelmi perspektívájának súlyos fogyatékosságait jelzik, olyan fogyatékosságokat, amelyek a nyugati bizantinológiában azt eredményezték, hogy csak a legújabb években sikerült komoly formában megcáfolni és visszautasítani idevágó koncepcióját. Amíg a mélyreható kutatás hamarosan módosította Gibbonnak Rómáról írt végkövetkeztetéseit, Bizánccal kapcsolatos nézetei maradandó hatást gyakoroltak a tudományra. Oliver könyvének érdemei közé tartozik, hogy hosszasan foglalkozik a Bizáncról megjelent újabb kiadványokkal, Christopher Dawson, Steven Runciman, Geoffrey Barraclough és Jack Lindsay műveivel. Bár az utóbbi inkább publicisztikai, mintsem tudományos munkát alkotott, friss szempontok szerint tárgyalja témáját olyan orosz források felhasználásával, amelyek Angliában nehezen hozzáférhetők. Oliver a gibboni mű stílusára és módszerére nézve is számos érdekes megjegyzést tesz. Gibbon maga úgy gondolta, hogy megírta ,,a barbárság és a vallás diadalát". Sainstsbury viszont úgy vélte, hogy Gibbon munkája a történelmi regény, nem utolsó sorban Sir Walter Scott feltűnését segítette elő. A XIX. századi romantika eltávolodott Gibbontól, a XX. századot pedig sokkal inkább Európa, mintsem Róma bukása foglalkoztatja. Oliver mégis úgy látja, hogy éppen emiatt olvassák ma többen Gibbont mint valaha. Akárhogyan tekintsük is a kérdést, Gibbon maradandó befolyást gyakorolt az angol történeti kutatásra és az angol irodalomra és az a népszerűség, amelyet a maga életében élvezett, manapság sem kisebbedett meg. Ezért van az, hogy egy Gibbonról szóló új értékelést tartalmazó könyv ösztönzőleg hat a történész-olvasóra. ELRICK DORIS í". J. TAYLOR: THE UNITED STATES AND THE SPANISH CIVIL WAR (New York, Bookman associates. 1956.228 I.) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS A SPANYOL POLGÁRHÁBORÚ F. J. Taylor, fiatal amerikai történészprofesszor könyve kellemes meglepetés a laikus olvasóknak és a történész kutatóknak egyaránt. A lcönvv gazdag anyagával új ismereteket ad olvasóinak az Egyesült Államok külpolitikáját illetően. A szerző tudományos alapossagara utal, hogy a mintegy 200 oldalas szövegrészt 20 oldalas bibliográfia, 50 oldal korabeli dokumentumokat tartalmazó függelék, névmutató és fejezetenként pontos forrásjegyzék egészíti ki.1

Könyvének tematikája a következő : az első fejezetben bemutatja a spanyolországi helyzetet, a további nyolc fejezetben a spanyol polgárháború amerikai összefüggéseit ismerteti. Az amerikai visszahatásokkal foglalkozva a szerző főként arra törekszik, hogy nyomon kövesse az Egyesült Államok külpolitikai vonalvezetését, de emellett sok kutatás és dokumentációs anyag alapján képet ad arról is, hogy az amerikai közvélemény hogyan reagált a spanyolországi harcokra. Jellemző, hogy a szerző feltűnően sok tényanyagot használ fel, de láthatólag nem minden esetben tartja fontosnak, hogy következtetéseket vonjon le. Helyenként ez zavarólag hat, hiányérzetet kelt, főleg ott , ahol emiatt elmulaszt ja bizonyos összefüggések feltárását. A könyv természetszerűleg — hiszen a spanyol polgárháborúról van szó — bizonyos politikai állásfoglalást tükröz. Politikai platformját már az első pár oldalból, F.J. Taylor előszavából és C. G. Bowers bevezetőjéből felismerhetjük, meggyőződhetünk róla, hogy mindketten a roosevelti demokratikus hagyományok ápolói, olyannvira, hogy a spanyol polgárháborúval kapcsolatban élesen elmarasztalják az Egyesült Államokat külpolitikájának következetlenségéért, a spanyol köztársaság feláldozásáért. F. J. Taylor könyve első soraiban leszögezi : ,,A nyugati demokráciák megengedték, 1 A könyv hitelességét, értékét növeli, hogy a szerző eredeti, részben eddig még kiadatlan forrásarfyagból merített. Többek között felhasználja a diplomáciai levelezést, a külföldről beérkező jelentéseket és a küliigyminisztériumi összsgizéseket. Rendelkezéséi-e álitak a kongresszusi jegyzökönyvek, l·'. D. Roosevelt személyes levelezése, a Külügyminisztériumnak a tárgyat érintő gyűjteményes kiadványai, a második világháború alatt és után megjelent nagy memoárirodalom, az amerikai sajtó s végftl az azóta megjelent történeti feldolgozások is.