Századok – 1958

Történeti irodalom - Robert Owen értékeléséhez (Ism. H. Haraszti Éva) 875

•876 TÖRTÉNETI IRODALOM Owen-monográfiák értékelő bibliográfiáját is. A válogatás is a szerkesztőt dicséri. A legjellemzőbb es legtanulságosabb munkák szerepelnek a kötetben. A neveléselmélet és gyakorlati pedagógia szempontjából tekintve pedig tökéletes a válogatás, s ez volt a főcél. A távolabbi célnak, hogy ,,a filozófia, a történelem, a szociológia kutatói is haszonnal forgathassák", talán jobban megfelelt volna, ha Owen más vonatkozású írásaiból többet mutatott volna be, esetleg a tartalmában és az előzőekhez mérve nem sok újat adó önéletrajzi részlet vagy John Boilers önmagában veve rendkívül éidekes munkája helyett. Az utószó mintegy két ívnyi összefoglalást ad Owenről ; ismerteti életútját, értékeli társadalmi reformtevékenységét, elmeícti és gyakorlati pedagógiai munkásságát. • Ε hosszú életnek, e sokirányú tevelíenységnek kitűnő, markáns vonású rajzát adja (különösen,,Owen és a nevelés kérdései" című részben), s ha a kép helyenként nem teljesen meggyőző vagy adatokkal nem kellően megtámogatott azt ez úttörő munkálatnak nem róhatjuk fel, hiszen Robert Owen összefoglaló, marxista értékelése még a jövő feladata. Az Owentól ós Owenról olvasottak alapján számomra pl. nem meggyőző Ladányi Péter néhány megállapítása Owennak kapitalista reformerből utópikus szocialistává (lá;d előszó 5. 1.) és szocialistává való fejlődéséiül (lásd utószó 367. 1.), amit Owen 1819. április 25-i, a munkásosztályhoz intézett felhívásával indokol. Ez szerintem nem elegendő. Owen elméleti munkássága kezdetétől élete végéig fenntartotta azt a fő elvét, hogy a fennálló társadalmat meggyőzéssel, az cmbeiek ésszeiű nevelésével kell és lehet megváltoztatni. Erie mutat rá egyébként Engels is éppen a Ladányi Péter által idézett részben (lásd utószó 372. 1.). Vitatható az utószó 371—72. oldalának számos megállapítása is formailag és tartalmilag egyaránt. Ezt mondja : ,,1834 után különben lényeges változáson megy át Owen taktikája. Feladja azt az elvét, hogy a szocializmus megvalósítása magának a munkásosztálynak a műve kell, hogy legyen, és valamennyi társadalmi osztály éidekegyesítését hirdeti. Bizonyos, hogy szocializmusának e polgári korlátoltságában a munkásmozgalom akkori fejletlenségén túl az is szerepet játszott, hogy az owenizmus mindinkább kiszorult a politikai jellegűvé váló angol munkásmozgalomból, sőt az owenisták és chartisták nemsokára szembe kerültek egymással. Azt az elvet, hogy a munkásosztály fe.szabalítása csak a saját műve lehet, Owentól, aki csak rövid ideig és következetlenül képviselte azt, a chartisták veszik át. Owen taktikája tehát három fejlődési szakaszon ment át : kezdetben a kormányokt íl, az egyházaktól, a tőkésektől várja reformjainak megvalósítását (polgári reformista korszaka), majd egy időre a munkásosztályhoz fordul (radikális antiklerikális-szocialista korszaka), végül — New Harmony és a cserebank bukása után — az osztályharc ellen, a chartisták ellen lép fel, és az osztálybéke szellemében minden nemzet minden társadalmi osztályához apellál (második szocialista korszaka). Utóbbi, hanyatló korszakának pozitív mozzanata az internacionalizmus, de ez az internacionalizmus már bizonyos fokig a talajt vesztett owenizmus végső segélykiáltása. Owen rendkívüli agitátor és ügyes taktikus volt szövetségesek szerzésében és meggyőzésében. Egyszerre tudott pl. szövetkezni az ipari burzsoáziával a toryk ellen (vámellenes agitáció) és a torykkal az ipari burzsoázia ellen (gyári töi vényhozás). De apolitikus, metafizikai ízű szocializmusa, a politikai érzék hiánya nemsokára lehetetlenné tette angliai politikai sikerét." Ezek a megállapítások elleni mondók. Nem lehet arról beszélni, hogy Owen taktikája megváltozik, ill. három fejlődési szakaszon megy át, amikor a következő mondatokból kitűnik, hogy Owen elvei változnak meg lényegesen. Owen elve nem az volt egy bizonyos időszakban, hogy a szocializmus megvalósítása a munkásosztály műve, és ezzel szembe állítva más időpontban, hirdette: valamennyi társadalmi osztály érdekegyesítéfét. Owen a szocializmus alat t a boldogság tudományát értette és állandóan egy olyan társadalom megvalósulását hirdette, ahol minden osztály jólétben, boldogságban és békében él és a gyermekeket már csecsemő koruktól kezdve erre nevelik. A célt jól látja, nevelési elvei is kitűnőek, de a módszere, amit a társadalom megváltoztatására javasol, járhatatlan, utópisztikus. A továbbiakhoz : az owenisták ós chartisták kapcsolata, egymáshoz való viszonya még nem teljesen tisztázott. Az owenisták nem helyeslik a politikai harc útját, de sokukat épp az indít feléjük, hogv ateizmusuk miatt nincs más szövetségesük. Viszont á'l indóan mérsékletre intik a chaitistákat. A chartisták nem Owentől veszik át azt az elvet, hogy a munkásosztály felszabadítása csak saját műve lehet. Erre semmilyen chartista megnyilatkozásból sem lehet következtetni. Számos kisebb megjegvzést tehetünk még. Például J. Bentham eszméi még bizonvos fokig sem tükröződnek Owen művében, a ,,New View of Society"-ben (lásd. utószó 362. 1.). New Lanarkot nem az orosz cár, han-m Miklós nagyherceg (a későbbi orosz cár) tekintette meg (uo.). A „szocializmus" kifejezés először nyomtatásban Olaszországban jelent meg 1803-ban, majd 1827-ben az owenista ,,Co-operative Magazine"-ben