Századok – 1958

Történeti irodalom - Revolutionäre Ereignisse und Probleme in Deutschland während der Periode der Großen Sozialistischen Oktoberrevolution 1917–1918 (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 867

•868 TÖRTÉNETI IRODALOM orosz forradalom is ösztönözte. Ε sztrájk idején a német munkások kezdtek „oroszul beszélni "(41. 1.). A kormányzati szervek és a szociáldemokrácia jobbszárnyának raffinált taktikája s az erőszakos eszközök alkalmazása sem akadályozhatta meg, hogy Moabit s a város többi részének munkásai ne tiltakozzanak a háború s a nélkülözés ellen. Az eseményeket nemcsak napról napra, dc szinte gyárról gyárra megismerjük. A szerző bőségesen közöl használt forrásokból. Igen részletesen tárgyalja a munkásmozgalmon belül kiéleződött elvi harcot, a különböző csoportok elhatárolódását, a Németországi Független Szociáldemokrata Párt (USPD) megalakulását, a Spartacus-szövetség forradalmi munkáját. A sztrájk idején létrejöttek az első munkástanácsok, melyekre a későbbiekben még nagy feladat várt. A békevágy, a háborúellenes hangulat azonban nemcsak a munkásosztály, de a liadsereg soraiban is erősödött. A tengeri flotta 1917-es forradalmi békemozgalmait tárgyalja Hans-Joachim Bernhardt. Hangsúlyozza, hogy e mozgalom jelentőségét Lenin is nagyra becsülte. A weimari köztársaság idején terjedelmes irodalom jelent meg erre vonat kozóan, de ezek nem feleltek meg az olyan kérdésekre, mint pl.: mi volt a mozgalom célja, milyen volt kiterjedése, a forradalmi legénység szervezete. A szerző ezért nemcsak elvileg bírálja ezeket a kiadványokat, hanem ő maga — igen gazdag és részletesen közölt adatokra támaszkodva — meg is adja e kérdésekre a feleletet. A flotta hajóit sori a véve, ismerteti a legénység ellátási és munkakörülményeit, különös tekintettel az 1916 — 17-es ,,Kohlrübenwinter"-re. 1917 április-májusban a flotta legénysége már forradalmi körbe tömörülve foglalkozott nemcsak a saját, de az egész ország ügyeivel. Kapcsolatba kerültek az'USPD központjával, de a békemozgalomnak még nem volt konkrét, világosan meghatározott célja. Rövidesen éhség- és szénsztrájkok l obbantak ki, az egyes hajók legénysége szoros kapcsolatot épített ki egymással. A mozgalom kb. 5000 embert fogott össze a flottában, s tetőpontját 1917 augusztusában érte el. A legénység — az altisztek egy részének támogatásával — az ellátás megjavításáért, emberi bánásmódért harcolt. A szerző az események előadása során választ ad azokra a kérdésekre, melyek a korábbi irodalomban megoldatlanok maradtak, s egyben az első, nagyobb lélekzetű marxista összefoglalást nyújtja a flotta forradalmi mozgalmáról. Az oroszországi Októberi Szocialista Forradalom további lendületet adott a német munkások és katonák mozgalmának a háború ellen, a demokratikus békéért. Ennek a lendületnek volt hatalmas méretű megnyilvánulása az 1918 januárjában Berlinben kirobbant sztrájk. Walter Bartel, a tanulmány szerzője külön alfejezetben mutatja be a Spartacus-szövetség forradalmi munkáját : az orosz forradalom népszerűsítését, munkás-és katonatanácsok alakításáért folyó harcát és agitációját, Rosa Luxemburgnak ép Kari Liebknechtnek a börtönfalak mögött sem szűnő aktivitását. A Spartacus-csoport munkája nyomán 1918. január 28-án megkezdődött a nagy palitikai tömegsztrájk, melyben több mint egy millió munkás vett részt. Több mint négyszáz munkástanács írta alá a sztrájkolok követeléseit, melyek legfőbb pontja a brestlitowski ' tárgyalásokkal kapcsolatban az annexió és hadisarc nélküli béke követelése volt. A sztrájkólókkal kapcsolatban a szerző utal azokra a megmozdulásokra, melyek hasonló céllal és követeléssel Ausztria—Magyarország területén zajlottak le (154. 1.). A sztrájkot rövidesen sikerült elfojtani- a szociáldemokrata jobbszárny és a kormány terrorisztikus fellépésével. A Szociáldemokrata Párt és a Független Szociáldemokrata Párt vezetőinek felhívására, sürgetésére a munkások visszamentek az üzemekbe s tovább gyártották a muníciót és a fegyvereket a hadsereg s a katasztrofális nyugati offenzíva számára (177. 1.). W. Bartel szerint a januári sztrájk leverése „az egész nép társadalmi és nemzeti katasztrófájához vezetett" (183. 1.). Az 1918-as esztendő végének a haditengerészetben lezajlott mozgalmait dolgozza fel Kurt Zeisler, röviden utalva a korábbi idő főbb eseményeire (polai felkelés) s a haditengerészet speciális helyzetére, háborús létszám-veszteségeire. Az októberi-nov< mberi megmozdulásnak nemcsak a német nép általános háborús elégedetlensége, forradalmasodása szempontjából volt nagy jelentősége. A hadvezetőség a nvugati vizeken a flotta olőnvomulását határozta el, ami az angol haelitengerészettel történő összecsapás sörán csak további felesleges véráldozattal növelte volna a háborús veszteségeket. A német haditengerészet legénységének mozgalma pedig éppen ezt akadályozta meg. Példaképeik a Patvomkin és az Aurora orosz matrózai voltak. Kielben fegyveres felkelésre került sor. A legénységet katonatanácsok vezették. November 4-én este a város már a matrózok, munkások és katonák kezén volt. A házakra