Századok – 1958

Történeti irodalom - A Voproszi Isztorii 1956–1957. évfolyamának magyar vonatkozású cikkei (Ism. P. Mayer Mária) 860

•860 TÖRTÉNETI IRODALOM A VOPROSZI ISZTORII 1956-1957. ÉVFOLYAMAINAK MAGYAR VONATKOZÁSÚ CIKKEI Az utóbbi években a szovjet társadalom körében megnőtt az érdeklődés Magyarország, a magyar nép iránt. Ennek megfelelően fokozódott a folyóiratok magyar vonatkozási! írásainak a száma is. Persze, a külföldi, s így a szovjet folyóiratokat olvasva, sokszor akadunk olyan cikkekre, amelyek egy-egy általános kelet-európai kérdést, vagy egv-egy elméleti problémát fejtegetve magyar vonatkozásuaknak is tekinthetők, azonban ez ismertetésben első sorban a közvetlenül és konkrétan Magyarország történetével foglalkozó cikkekről szeretnénk rövid áttekintést nvújtani, mivel ezek száma is elég jelentős. A Voproszi Isztorii 1956. évi 3. számában találjuk J. Piszarev 12 oldalas cikkçt, amelyben az Osztrák-Magyar Monarchia délszláv területein az 1905. évben kibontakozó forradalmi mozgalmakkal foglalkozik. , Piszarev írása elsősorban a magyarországi nemzetiségi kérdéssel, ill. a horvátszerb-szlovén történettel foglalkozókat érdekli. Cikke bevezetőjében futólag ismerteti a századclcjei délszláv társadalmi Viszonyokat, majd a legújabb jugoszláv dokumentumkiadványok alapján részletes áttekintést nyújt a korabeli magyarországi haladó délszláv, főleg munkás- és parasztmozgalmak történetéről. Bevezetőben megemlékezik az 1905. évi januári oroszországi események itteni visszhangjáról, a szocialista és haladó sajtó állásfoglalásáról, a spontán, ill. a szociáldemokrácia által szervezett szimpátiatüntetésekről. Ezt követően elmondja, hogy 1905 első hónapjaiban a délszláv-lakta területeken ismételten politikai jellegű mozgalmakra, tüntetésekre került sor. A szerző részletesen foglalkozik az „orosz példa" nyomán kibontakozó sztrájkmozgalmakkal is. Megtudjuk, hogy a sztrájkok során nem csupán gazdasági, de már politikai jellegű követeléseket is hangoztattak. A munkásosztály politikai aktivitásának fellendüléséről tanúskodnak a május elsejei tüntetések és gyűlések jelszavai is, mint pl. : a gyülekezési jog, a szakszervezetek elismerésének, az általános választójog bevezetésének, széleskörű demokratikus reformoknak, a 8 órás munkanap bevezetésének a követelése. A szerző cikke további részében részletesen tárgyalja a mezőgazdasági munkások, cselédek s a szegényparasztság 1905 folyamán — főleg nyarán — kibontakozó mozgalmát, s azt két szakaszra bontja. Az első szakasz jellemző vonása a megmozdulások helyi jellege s általában sikertelensége. A második szakaszban e sztrájkok már sokkal kevésbé spontán jellegűek, mivel szervezésükbe szociáldemokraták is bekapcsolódnak. Ε kérdéssel kapcsolatban többek között felmerül Mezőffy Vilmos alakja is — szerintünk talán kissé egysíkuan és elnagyoltan. A továbbiak során foglalkozik a délszláv vidéken a Fejérváry-kormánnyal szemben kibontakozó „passzív ellenállással", elítéli a mozgalom korlátait, ill. kiemeli a Függetlenségi Pártnál radikálisabb tömegek határozottabb politikai jellegű követeléseinek jelentőségét. Ezt követően érdekes részleteket olvashatunk a horvátszkivon Szociáldemokrata Párt 1905. évi decemberi III. kongresszusáról, majd különböző helyi polgári pártok koalíciójának kialakulásáról, tevékenységéről, a SzDP-hez való viszonyáról. A rövid áttekintés után összegezve megállapíthat juk, hogy Piszarev cikke annál inkább érdekes számunkra, mivel a Monarchia délszláv-lakta területén a század elején kibontakozó haladó mozgalmak története — nemzetiségtörténeti kutatásaink keretében — még, sajnos, eléggé feltáratlan. A probléma megoldásához egyébként Piszarev számos korabeli monarchiabeli, németnyelvű ill. új jugoszláv, magyar, német és szovjet kiadványt használt fel. A folyóiratnak ugyanebben a számában egy magyar vonatkozású rövid közleménynyel is találkozunk, amelynek címe : „Frankel Leó kommunárd életrajzának ismeretlen oldalai". Szerzője, a francia Pierre Angrand, közleményében utal Aranyossi Magdának" Budapesten 1952-ben megjelent, Frankel Leó életrajzával foglalkozó könyvére s ennek ismeretében egészíti ki azt a francia Nemzeti Levéltárban talált dokumentumokban foglaltakkal. Pierre Angrand közli, hogy a korabeli külügy minisztériumi iratokat tartalmazó fondban különböző rendezetlen leveleket és dokumentumokat talált, amelyek egy része az igazságügy-, a belügy-, a hadügyminiszter, ill. a rendőrprefektus levelezését tartalmazza. Ε levelekben taiált rá Pierre Angrand a Frankel Leóval kapcsolatos adatokra, amelyek a párisi Kommün leverése utáni időszakra, Frankel Leó menekülésére vonatkoznak Közleményéből megtudjuk, hogy a francia rendőrségnek sikerült kinyomoznia, hogy többek között ő is Svájcba menekült s ott „Brant ill. Brand" álnév alatt rejtőzik.