Századok – 1958

Vita - Történészvita a „népi” írókról 732

736 TÖRTÉNÉSZ V IT A A „NÉPI" ÍRÓKRÓL fasizmus és a demokrácia végső összecsapásának idején népünknek „hagyományai, belső udvarára való bölcs visszahúzódást" javasolta. Ami a magyar polgári történetírás erdélyi függetlenségi vonalának s vele együtt Németh László felfogásának további hatását illeti, itt meg kell említeni, hogy a felszabadulás után kifejlődő marxista történetírás természetesen a hivatalos történetírás habsbuigbarát.-klerikális irányával való éles oppozicióban fejlődött, bírálata elsősorban ez ellen irányult. A magyar történelemről vallott marxista felfogás szorosabb kapcsolatba természetszerűleg az antihabsburgiánus-függetlenségi felfogással került. A marxizmus sok ponton áthatotta ezt a felfogást, érdeklődését az osztályharc, a gazdasági-társadalmi fejlődés vizsgálata felé terelte s bátran el lehet mondani, hogy legjobb munkásainak műveiben alapvetően helyesen módosította ezt a szemléletet. Ugyanakkor azonban bizonyos mértékben níaga is e felfogás hatása alá került : megmutatkozott ez részben a Habsburg abszolutizmusnak a kérdés alapos vizsgálata nélkül történt, egyoldalú negatív értékelésében, a törökellenes harcok időpontjában is, másrészt, a vallási kérdések tárgyalásának kikapcsolásában, de főként abban, hogy a függetlenségi harcok történetét rendkívüli mértékben előnyben részesítettük munkánk során, legjobb erőinket erre a témakörre koncentráltuk, anélkül, hogy egyidejűleg kielégítően vizsgáltuk volna társadalmi haladás és nemzeti függetlenség összefüggéseit. Ez utóbbit néha egyoldalúan értékeltük, mind egyes személyek, mind egyes osztályok, pl. a köznemesség megítél ésénél. 10 kérdéskomplexum megoldásánál, kidolgozásánál nem figyeltünk fel eléggé Molnár Eliknek az árpádkori magyar társadalom történetéről szóló munkájában adott, igen értékes fejtegetésére, mely szerint a török veszedelemmel szemben egymagában Magyarország belső átszervezése, a magyar államhatalom centralizálása elegendő biztosítékot nem nyújtott. A centralizációnak — állapít ja meg Molnár Erik — olyan szélesebb politikai keretben kellett végbemennie, amelybe Magyarországon kívül a szomszédos nyugati országok is beletartoznak. Egy ilyen alakulatban azonban Magyarország gazdasági és politikai függetlensége veszélyben forgott. Más szóval : Magyarország függetlenségét csak úgy menthette meg az egyik oldalon, hogy kockára tette a másik oldalon. A történeti helyzet tehát alapvető ellentmondást rejtett magában. És a következő évszázadok történetében, amikor Magyarország a Habsburg-hatalomra a törökkel szemben úgy támaszkodott, hogy egyúttal harcolt ellene függetlenségéért, ennek az ellentmondásnak a mozgásformái valósultak meg. Ezen a gondolatmeneten elindulva, a forrásanyag új átdolgozásával kellene —nézetem szerint — ezt az egész problematikát újra vizsgálat tárgyává tenni. Erdély idealizálásával függ össze azután Németh László történetfelfogásában u török uralom megítélése. Ha a habsburgpárti történetírók, céljaik érdekében, a valóságnál sötétebbnek, kíméletlenebbnek is festették a török magvarországi uralmát, Németh László előadása ezt szinte az ellenkezőjére fordítja. Szerinte a török „bölcs gazda", kemény, biztos " érzékű racionalisztikus államszervező. A magyarság arányszáma a Habsburg-uralom alatt rohamosabban romlik, mint az oszmánok alatt — írja — s idéz egy bulgáriai jelentést az 1581. óv előtti török uralomra, melv szerint „Mehmet basa és az ő elődei alatt az európai keresztények olyan jó állapotban voltak, amilyenben csak azoknak a kereszténv fejedelmeknek az alattvalói, akik jámbor természtűek és félik az Istent". A török uralom ilyen módon való ábrázolásának célja — úgy gondoljuk — szintén az erdélyi politika idealizálásával, a török szövetség mentegetésével függ össze. 2 Németh László történetfelfogásának másik, fontos összetevője : nézetei a szlávok -kal, a szomszéd népekkel, a kelet-európai összefogással kapcsolatban. Az ő felfogása ebben a vonatkozásban szinte, diametrálisan szemben áll az ellenforradalmi korszak hivatalos történetírásával és igen sok pozitívumot tartalmaz. Németh László már Szckfűvel folytatott polémiájában jogosan szemére veti, hogy a magyar nép történetéből minden szláv behatást kikapcsol, csakhogy minél jobban a germán kultúrkörhöz kapcsolhassa Magyarország történetét. Hiányolja Szekfű munkáiban a szláv hatás kimutatását a magyar állam megalapításának időszakában, hangsúlyozza, hogy a magyar történelmet nem lehet a kelet-európai népek történelméből önkényesen kiemel ni ,mert európai nemzetté szláv népek közt lettünk. Rámutat a kelet-európai népek históriájában mutatkozó sok hasonlóságra ós párhuzamra és nyíltan megmondja, hogy a magyar nép történetét összehasonlító kelet-európai történetnek szeretné látni. Ezt a kérdést az egész magyar történelmen át szívósan nyomonköveti és ha inkább csak kulturális kapcsolatokat,