Századok – 1958
Vita - Történészvita a „népi” írókról 732
VITA TÖRTÉNÉSZVITA A „NÉPI" ÍRÓKRÓL A Történettudományi Intézet dolgozói 1958. szeptember 12-én, számos meghívott és a rokonintézmények képviselőinek jelenlétében megvitatták a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mellett működő kulturális-elméleti munkaközösségnek a ,,ηέρι" írókról közzétett állásfoglalását. A Századok szerkesztősége abban a meggyőződúsben teszi közzé a vita anyagát, hogy ezzel segítséget nyújt a határozatban és az itt közreadott hozzászólásokban felvetett, történettudományunkat igen sok vonatkozásban érintő kérdések szélesebb megismertetéséhez s a velük kapcsolatos vita kibontakozásához. A vita során a következő felszólalások hangzottak el: MOLNÁR ERIK: A vita bevezetéseképpen szeretnék röviden beszélni a népi írók társadalmi és politikai magatartásának világnézeti gyökereiről. Ariól eleve le kell mondanom, hogy az egész kérdést kimerítsem. Ehhez a nópi írók, ha alapvető nézeteik — a kispolgári nacionalizmus és a harmadik utas álláspont — közösek is, túlsók árnyalatot egyesítenek. Be kell érnem azzal, hogy kettőjükkel, Ncmeth Lászlóval és Veres Péterrel foglalkozzam, akik az ún. népies mozgalomban bizonyos értelemben szélsőségeket képviselnek. Az idő rövidsége itt is arra kényszerít, hogy világnézetük legfontosabb vonásaira korlátozzam magamat. Egyikük sem veheti tőlem rossz néven, ha alapul a harmincas években kifejtett irodalmi tevékenységüket veszem. Az elmúlt húsz év eseményei természetesen rajtuk is nyomot hagytak. Magatartásuk változott a változó politikai körülményekkel. De a változó magatartást változatlan világnézeti alap szabta meg. Nincs semmi jele annak, hogy korábbi világnézetük alapjait időközben feladták \'olna. És biztos, hogy azokkal a nyilvánosság előtt sohasem szakítottak. Németh László, a nagyműveltségű intellektuel világnézete velejéig a hanyatló, széjjelhulló polgári kultúrában gyökerezik. Ezt voltaképpen maga sem tagadja. A kultúra válságáról beszél és vállalja, hogy a válságba jutott kultúra szócsöve legyen. így a polgári világnézet hitevesztett, pesszimista válfaját képviseli. Csupán azt, ami polgári kultúra, kispolgári álláspontjáról osztályfeletti európai kultúrának tekinti. Ezért az európai kultúra válságát állítja és azt hiszi, hogy világnézete az európai kultúra válságát fejezi ki. Ez a világnézet tiszta relativizálása. Az így felfogott világnézet nem tartalmazhat objektív elemeket, minthogy semmi más, mint a hanyatlás szubjektív kifejezése. Németh László azonban, önmagának ellentmondva, világnézetét mégis objektívnek vélt igazságokra ópíti. Ezek azonban nem egyebek, mint a hanyatló burzsoázia osztályigazságai. A központi gondolat itt az ész és a tudomány tagadása, az az állítás, hogy a tudomány, lia a technika területén boldogul is, képtelen az élet megmagyarázására és teljességgel alkalmatlan az emberiség vezetésére. Az ellentétes álláspont Németh László — és sajnos, meg kell mondani, a fasiszták — szerint a tudákos XIX. század nézete volt, amely szerintük egyszerre szülte meg a kapitalizmust és gnnek ikertestvérét, a marxizmust. A tudomány, mondja Németh László, azóta súlyosan kompromittálódott, s ezzel együtt a marxizmusból az élet elszállott. Ezért a szocializmus — amelyet Németh László
