Századok – 1958
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyar ipari munkásság összetételének alakulásáról (1930–1949) 699
702 LACKÓ MIKLÖS iparra hárult.1 0 így állt elő az a jelenség, hogy a gyorsan növekvő háborús ipar folytonos szakmunkás-hiánnyal küzdött,1 1 s ugyanakkor szakképzett munkások tömegei arra kényszerültek, hogy betanított vagy segédmunkásként dolgozzanak. Λ tőkéseknek azonban vas- és gépipari szakmunkásokra és nem asztalosokra, cipészekre vagy borbélyokra volt szükségük.12 Hogy szakképzett munkások milyen széles tábora dolgozott ezekben az években betanított vagy segédmunkásként, azt egy jellegzetes adattal illusztráljuk : 1938-ban a csepeli W. M. művekben katonai célból összeírt 6664 férfi munkás közül a betanított és segédmunkások 23%-a rendelkezett más, nem vas- vagy gépipari szakmával.13 A kis- és könnyűipari ágak szakmunkásainak számottevő része vált betanított vagy segédmunkássá a vas- és gépiparban. A könnyűiparban a szakmunkásoknak nemcsak az aránya, hanem abszolút száma is jelentősen visszaesett.1 4 A felszabadulás utáni években a szakképzett gyári munkások arányának nagyfokú emelkedése figyelhető meg : 1 5 Szakmunkások %-os aránya a gyáriparban Ér Nehézipar Könnyűipar Együtt # 1938 34,2 25,8 30,1 1943 29,6 20,7 25,9 1946 45,1 24,0 37,2 1948 45,3 29,9 38,8 Ε nagyarányú növekedés részben azzal függött össze, hogy a felszabadulás után meginduló helyreállítás elsősorban a szakmunkásokat vonta be újra a termelésbe. A gyáripar 1943-ban 107 000, 1946-ban már 103 000 szakmunkással dolgozott.16 így részarányuk a lecsökkent összmunkás-létszámon belül erősen megnövekedett. Másrészt 1945 után a szakmunkás-utánpótlás növekedése is sokkal gyorsabban haladt, mint a háború előtti és alatti években. A felszabadulás utáni első évek átmenetileg lényeges változásokat eredményeztek a gyáripari munkásság nemek szerinti összetételében is. A nőmunkások 10 1929-bcn a Budapesten dolgozó szakmunkások 72%-a 20-nál kevesebb munkásfoglalkoztató műhelyben tanulta ki szakmáját {Hlyefalvi L. Lajos: A munkások gazda sági és szociális viszonyai Budapesten. Bpest, 1£30). 11 Lásd erről Berend Iván: Magyarország gyáripara 1938—1944 (Kézirat). 12 A fasiszta kormányzat, a háborús termelésre való átállással párhuzamosan, erősebben igyekezett beleavatkozni a vállalatok tevékenységébe a szakképzett munkaerő biztosítása érdekében is. A tőkések azonban ellenálltak. — 1938 decemberében pl. az Iparügyi Minisztérium közölte az ún. Vasgyoszhoz tartozó vállalatok igazgatóival, hogy 1939 júniusában „olyan tömegű rendelések kiadása lesz esedékes, amelyeknek zavartalan lebonyolításához a meglevő létszámon felül cca. 1600 esztergályosra és gépmunkásra lesz szükség". Kifejezte azt a kívánságát, hogy ezt a szükséges létszámot átképzéssel addig biztosítsák. A gyárak képviselői azonban elzárkóztak, mondván : előbb a rendelést kérik, csak azután tudnak új munkásokat felvenni. A rendelés után munkás-hiány lesz, így „kényszerítve lesznek, hogy betanítsanak esztergályos és gépmunkákra egyéb szakmunkásokat, ill. napszámosokat" (K. G. L. Vörös Csillag Traktorgyár iratai, 42 csomó). 13 Pest-megyei Lt. Névjegyzék a WM-Rt-nél alkalmazott munkásokról a M. Kir. Iparügyi Miniszter 2046/1937. sz. rendeletére. — Saját számításunk. 14 K.S.H. Statisztikai Évkönyv. 1948. 16 Uo. 16 Uo. .
