Századok – 1958
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: Az 1917-es oroszországi februári forradalom hatása Magyarországon 685
696 MUCSI FERENC mint amennyivel az orosz nép az ő győztes forradalma előtt rendelkezett ", ezért figyelmeztette „Magyarország kormányát s a Monarchia kormányzóit" arra, hogy „ne akadályozzák meg Magyarország .... demokratikus átalakulását", s követelte, hogy „a magyar kormány haladéktalanul helyezze hatályon kívül az egyesülési és gyülekezési jog, valamint a sajtószabadság valamennyi korlátját."6& A szociáldemokrata párt a néptömegek harcát az ország demokratizálásáért eleinte kisebb részfeladatok megoldására irányítja. A cenzúra elleni fellépések sorozatát 1917 tavaszán Népszava-agitációs kampány követi, sűrű hivatkozással közben „az orosz szabadságra", a sajtószabadság ellenségeinek csúfos bukására stb. 1917 áprilisával mind jobban előtérbe kerül ismét a választójogi harc, s mind erőteljesebb hangok sürgetik az ország demokratizálása elől mereven elzárkózó Tisza István távozását. IV. Károly, aki — mint Gratz Gusztáv írja — „feladatának tartotta, hogy jóelőre megtegyen mindent, amivel talán el lehet kerülni, hogy a háború elvesztése olyan forradalmi mozgalmakra vezessen, amelyekre nem sokára trónralépte után az oroszországi események nyújtottak ijesztő példát",66 április 28-án utasította a magyar kormányt, hogy dolgozzon ki javaslatokat népjóléti intézkedésekre és a választói jog kiterjesztésére.6 7 A legfelsőbb kézirat egyértelmű volt Tisza István bukásával, aki néhány heti huza-vona után, május 24-én beadta lemondását. Lemondását kétségkívül előmozdította a munkásság május 2-i, a választói jog reformja érdekében tartott egyórás általános sztrájkja. A sztrájk alkalmából a munkások a gyár igazgatójának (vagy katonai parancsnokának) egységesen memorandumot nyújtottak át, amelyben, többek között, ez állt : „Ha a kormány követelésünknek nem enged ; ha ragaszkodik ahhoz, hogy kijátssza a királyi kéziratot és megcsúfoljon minket, akkor kezünk le fogja tenni a kalapácsot és nem fogja felvenni mindaddig, míg szavazócédulát nem nyújtanak feléje."6 8 Joggal írhatta május 24-én a Népszava, hogy „Tisza Istvánt a magyar proletárság buktatta meg és a Tisza-kormány az általános választójog nagy eszméjén vágódott hanyatt". A munkásság, amely május 1. megünneplésével áttörte a szocialista mozgalom elé emelt háborús gátakat, most már teljes erővel vetette magát a politikai küzdelembe. A harcát irányító szociáldemokrata párt ezt az újjászületett és rohamosan gyarapodó erőt a választójogi küzdelemre igyekszik összpontosítani. Tisza István bukásakor a párt vezetői kijelentették : „Magyarország munkássága nem hajlandó egy pillanatig sem tűrni semmiféle olyan új kormányt, amely nem az általános választójog programjával jön."6 9 S május végén, június elején a választójogi reform érdekében országszerte népgyűlések, tüntetések százai zajlanak le. A szociáldemokrata pártsajtó, mint 10—12 évvel előbb, az 1905—1906-os politikai válság idején, azt hirdeti, hogy az általános választójog az a csodaszer, amelynek segítségével „a nép" valamennyi baját orvosolni lehet. Az általános választójog segítségével kifejezésre jutna a nép igazi véleménye, meg lehetne szüntetni a háborút, be lehetne fejezni az ország demokratikus átalakítását stb.70 65 Népszava, 1917. ápr. 11. 66 Gratz Gwztáv: A dualizmus kora. Magyarország története 1867—1918. Második köt. Magvar Szemle Társaság, Bpest. 1934. 347. 1. 67 Népszava, 1917. ápr. 29. 68 PI. Arch. BM. ein. 1917-4505 res. 69 Népszava, 1917. máj. 24. 70 Népszava, 1917. jún. 7.
