Századok – 1958
Tanulmányok - Katus László: A Tisza-kormány horvát politikája és az 1883. évi horvátországi népmozgalmak I 644
684 KATUS LÁSZLÓ : A TISZA-KORMÁNY HORVÁT POLITIKÁJA A magyar—horvát kapcsolatok épülete alatt tehát a kiegyezést követő másfél évtizedben nagy mennyiségben felhalmozódott a különböző természetű gazdasági és politikai ellentétek, az egymással szembenálló nemzeti törekvések és a belső társadalmi feszültségek robbanóanyaga. „Hazánk belső válságának előbb vagy utóbb be kell következnie. Ez a dolgok természete szerint elkerülhetetlen" — írta a horvát nemzeti mozgalom egykori vezéralakja, a politikai küzdelmeket már csak távolról figyelő Strossmayer püspök.145 Ebből a szempontból végzetes volt a közös kormányszervek magyarosítására és fokozottabb kormánybefolyás alá vonására irányuló magyar kormányakció. Dávid pénzügyigazgató az adóhátralékok kíméletlen behajtásával a végsőkig elkeserítette az egyébként is súlyos helyzetben lévő parasztságot, agresszív fellépésével pedig maga és a magyar kormányzat ellen hangolta a horvát autonóm hatóságokat és a kormánypárt zömét is. A felgyülemlett feszültségek kirobbanásához a gyújtó szikrát az a kérdés pattantotta ki, amelyben Horvátország lakossága, pártkülönbség nélkül, egységesen foglalt állást, s maga a magyar uralkodó osztályokkal egyébként mindenben együttműködő horvát kormánypárt is a nemzeti mozgalom álláspontjához csatlakozott. Ilyen volt a nemzeti, nyelvi jogok védelme a magyar hivatalos nyelv behatolásának fenyegetésével szemben. Ebben a kérdésben talált a mozgalom a legkisebb belső ellenállásra, mivel a kormányhatóságok szívesen szemet hunytak a magyar hivatalos nyelv, a magyar feliratok ellen irányuló tömegmozgalmak felett. Ez a kérdés alkalmas volt arra is, hogy a jogpárt a parasztság és a munkásság szociálisan elégedetlen tömegeit a nemzeti mozgalom harcának támogatása érdekében mozgósítsa, mivel a nemzetiség fogalma mindenki előtt elsősorban a nyelvhez kapcsolódott, s a nemzeti jogok érvényesülésének illetve a horvát autonómia tiszteletbentartásának mértékét a nemzeti nyelv hivatalos használatának látható, külső jelei alapján mérték le.* KATUS LÁSZLÓ 145 Korcspondencija Raeki-Strossmayer. Knj. III., Zagreb. 1930, 76. 1. * A tanulmány második részét a Századok következő számában közöljük.
