Századok – 1958
Tanulmányok - Katus László: A Tisza-kormány horvát politikája és az 1883. évi horvátországi népmozgalmak I 644
682 KATUS LÁSZLÓ % Pejacevié előbb Dávidnak, majd Szapárynak javasolta a kérdés sürgős rendezését, hogy a nép teljes elnyomorodását megakadályozzák. Kérte, hogy a községekkel szemben kimondott adóügyi felelősséget valamennyi esetben vonják vissza, adjanak megfelelő haladékot a községeknek a behajtásra, a hátralékok behajthatóságának kérdését vizsgálják felül, s a jövőben csak indokolt esetben, az autonóm kormánnyal egyetértésben mondják ki a felelősséget. Dávid ezt visszautasította azzal, hogy mint az autonóm kormánnyal koordinált hatóság nem fogad el sem javaslatot, sem kioktatást a bántól, akii a törvény értelmében nem köteles megkérdezni. A bán ezzel szemben arra hivatkozott, hogy bár a pénzügyigazgatóság nincs alárendelve az autonóm kormánynak, de a kiegyezési törvény értelmében azzal egyetértésben köteles eljárni. Az adóbehajtási visszaélések megszüntetését egyébként elsősorban az állam gazdasági érdekei követelik, mivel ezek a nép adózó erejének teljes kimerüléséhez vezetnek. A kérdést azonban nem rendezték, s a következő években újabb összeütközésekre került sor a pénzügyigazgatóság és az autonóm hatóságok között. Amint a következő fejezetekben látni fogjuk, az 1883. évi zagorjei és báni kerületi parasztmozgalmak elsőrendű oka éppen az adókezeléssel és behajtással kapcsolatos visszaélésekben és erőszakosságokban rejlett, tehát Dávid — és az őt utasító Szapáry — nemcsak a magyar feliratú címerek kitűzése révén felelős azok kirobbanásáért, hanem — talán sokkal nagyobb mértékben — kíméletlen adóbehajtási intézkedései miatt is. 1882-ben Valló, kaproncai alispánsági fogalmazó Petran.ec község elöljáróit a hadmentességi pótlék behajtásának megszüntetésére, az adóvégrehajtások elnapolására és beszüntetésére utasította, s több esetben adófizetési halasztást adott. Dávid ebben a pénzügyi szervek hatáskörébe való beavatkozást látott, s a kérdéses adóösszegeket Valló fizetéséből biztosításképp visszatartotta. Ugyanakkor felszólította a zágrábi kormány belügyi osztályát, hogy utasítsa a közigazgatási hatóságokat, hogy „adófizetési halasztásokat megadni, vagy végrehajtást beszüntetni semmi esetre ne merészeljenek".135 Pejacevic azonnal tiltakozott Szapárynál Dávid „önkényes és törvényellenes" eljárása ellen, mivel a közigazgatási tisztviselők fizetésével kizárólag neki van joga rendelkezni. Szapáry azonban jóváhagyta Dávid eljárását és kioktatta a bánt, hogy a közös ügyekben, melyekben a közös pénzügyi törvények intézkednek (ilyen a kártérítési kötelezettség megállapítása s annak végrehajtás útján a fizetésekre való vezetése), a pénzügyigazgatóságnak joga van az autonóm közegek ellen is eljárni.136 Ilyen tapasztalatok után érthető, hogy midőn 1883-ban — a határőrvidék bekebelezése kapcsán — sor került a horvát közigazgatás újjászervezésére, s ugyanakkor a magvar képviselőház az adókezelésről szóló közös törvényjavaslatot tárgyalta, Pejacevié bán tárgyalásokat kezdeményezett a horvátországi adókezelés rendszerének reformja érdekében.137 A közadók kezeléséről szóló pénzügyminiszteri törvényjavaslat bővítette a pénzügyi szerveknek a horvát autonóm hatóságok felett gyakorolt jogkörét. Az adókezelés költségei továbbra is a községeket terhelnék a javaslat szerint ; a járási és megyei hatóságok mellé kirendelt pénzügyi tisztviselőket (adóügyi ellenőrök) a horvát autonóm költségvetés terhére fizetnék, de a pénzügyminiszter nevezné 135 Dávid 1882. szept. 29-i átirata a belügvi osztálvhoz (O.L. : PM ein. 1882 — 1975. sz.). "β O.L. : PM ein. 1882 - 1975 és 2021. sz. 137 O.L. : PM ein. 1882 -2334 és 1883 - 198. sz.
