Századok – 1958

Krónika - Beszámoló Berend T. Iván kandidátusi disszertációjának vitájáról (Szuhay Miklós) 521

BESZÁMOLÓ BEBEND T. IVÁN KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL Berend T. Iván disszertációja (Magyarország gyáripara a második világháború időszakában 1938—1944) szerves folytatása Ránki György — már korábban vitára került — disszertációjának, amely a gyáripar fejlődését az 1933 — 1938 közti időszakban vizsgálja. A szerző a gyáripar fejlődésének vizsgálatát a kül- ós belpolitikai helyzet elemzésével kezdi. Részletesen foglalkozik a német-mintájú fasizálódás előrehaladásával, az uralkodó osztályok egyes rétegeinek politikai állásfoglalásával, erőviszonyainak alakulásával stb. Szerző nagy gondot fordít a győri program vizsgálatára és annak a gyáripar fejlődésére gyakorolt hatására, A fegyverkezési terv kidolgozása 1937-ben indult meg. A győri program egy lassú inflációs folyamatot indított meg. A magyar ipar a győri program keretében hatalmas állami megrendeléseket kapott. A háború közvetlen kitörése után az állam a háborús előkészítést, főként a nyersanyagellátás biztosítása terén fokozta, A gyáripar termelése, mint a disszertáció megállapítja, 1938-ról 1939-re nagyobb mértékben emelkedett, mint a megelőző két évtized folyamán. 1940 közepétől a háborús konjunktúra megtorpant. Többek közt Olaszország hadbalépése is lehetetlenné tette a nyersanyagimportot, ami a könnyűipar jelentős visszaesését eredményezte. Ugyancsak visszaesés következett be az élelmiszeriparban ós a nehéziparban is. Az élelmiszeripar termeléset a rossz termés befolyásolta hátrányosan. A nehézipar fejlődésének megtorpanását az eredményezte, hogy 1940-re a győri program előirányzatát már teljesítették, új rendeléseket viszont az állam nem folyósított, mivel ezekben a hónapokban a háború közeli befejezésére számítottak. A disszertációban fontos helyet kap az állam szerepének vizsgálata, mind az 1938 — 1941-es időszakra vonatkozóan, mind pedig az 1941 — 1944-es periódusban, amelyet úgy jellemez, mint a hadi állammonopolista kapitalizmus kiépülésének szakaszát. Szerző az állami beavatkozást az állami megrendelések, az állami hitelek, a nyersanyag- és energiaellátás szabályozása, az árszabályozás ós fogyasztáskorlátozás és végül az állami pénzügyek vonatkozásában vizsgálja. Részletesen és elmélyült alapossággal foglalkozik azzal, hogy az állami beavatkozás kinek, illetve kiknek az érdekét szolgálta. Ε kérdéssel kapcsolatban megállapítja, hogy az állami beavatkozás, amely a háborús érdekekhez igyekezett igazítani a gazdasági életet, egyben rendkívül kedvező volt a finánctöke számára. Az állami megrendeléseket a legnagyobb monopolista hadiszállítók kapták, elsősorban a Weiss Manfréd — Salgótarjáni Ivőszénbánya — Kereskedelmi Bank és a Magyar Általános Kőszénbánya — Hitelbank csoportok. Fontos szerepet kap a disszertációban a magyar gazdasági életnek a német érdekeknek való alárendelése. Ε kérdéssel kapcsolatban vizsgálat alá veszi azt, hogy milyen szerepet játszott hazánk Németország mezőgazdasági cikkekkel és nyersanyagokkal való ellátásában. Témájának megfelelően nagy részletességgel vizsgálja a magyar gyáripar német megrendeléseit, a németekkel együtt létesített ipari üzemi alapításokat és ezzel kapcsolatban a német finánctőke magyarországi térhódítását. A monopolkapitalizmusnak állami monopolkapitalizmussá való átfejlődésót értékelve a szerző rámutat arra, hogy ez a folyamat rendkívüli mértékben előreviszi a termelés társadalmasítását és az állami beavatkozás nyomán számos olyan szerv keletkezett, amelyek formájukban alkalmasak voltak arra, hogy az állam ezeken keresztül befolyásolja a gazdasági életet. Az a tény, hogy a termelés és hitelélet csúcsai kevés kézben összpontosultak, kedvező előfeltételt teremtett a kisajátítás számára. A szerző a. disszertáció további részében a legfőbb iparágak fejlődésével és a gyáripar szerkezetének alakulásával foglalkozik. A háború alatti fejlődést vizsgálva megállapítja, hogy annak ellenére, hogy a gyáripar a háború alatt jelentős fejlődóst futott be, ez a fejlődés rendkívül súlyos ellentmondásokat hordott magában, így mindenekelőtt