Századok – 1958

Könyvszemle - 489

KÖNYVSZBMI.R 499 ország területén 1792 és 1815 között lezajlott hódító- és nemzeti felszabadító küzdelmek elvi értékelését nyújtja. Vizsgálat tárgyává teszi Lipese és a város körül elterülő vidék gazdasági-társadalmi életét a napoleoni kor viharaiban és külön fejezetben foglalkozik Lipcse lakosságának ellenállási mozgalmaival. A következő fejezetet az orosz csapatok 1813-as felszabadító hadjáratának szentelték. Igen érdekes a napoleonbarát és a patrióta lipcsei értelmiségi rétegek szembeállítása és felfogásuk. Rövid, tömör, de kitűnően megírt részek foglalkoznak a lipcsei csata katonai problémáival, a szász hadsereg szerepével, a szászországi franciaellenes hazafias mozgalmakkal, sőt a nőknek a nemzeti felszabadító harcban betöltött nem jelentéktelen szerepe is helyet kap a kötetben. Külön fel kell hívnunk a figyelmet az illusztrációs anyag kitűnő válogatására és bőségére. A térképvázlatok, a katonai hadmozdulatok rögzítése és a politikai karikatúrák egészen kiváló képet adnak a napoleoni háborúk Németországának hangulatáról és forrongó érzelmeiről. A zárófejezetek egyike a ,,nópek csatája" megörökítésére szolgáló szobrokkal és emlékművekkel foglalkozik, végeredményben tehát a könyv kerek, hézagnélküli képet nyújt a német történelem egy fontos fejezetéről. Manfred Messerschmidt: Deutschland in englischer Sicht. Die Wandlungen der Deutschlandhildes in der englischen Geschichtsschreibung. Düsseldorf, Michael Triltsch Verlag, 1955, VI, 191 1. (Németország angol szemszögből. A Német országról alkotott kép változásai az angol történetírásban) A szerző hatalmas angol történeti anyag felhasználásával, historiográfiai szempontból imponáló biztonsággal állította össze azt a mozaikkópet, amely angol történeti munkákban tükrözi a Németországról alkotott brit elképzeléseket. Messerschmidt mindenekelőtt az angol történetírás és a német idealizmus és historizmus első érintkezési pontjait elemzi (XIX. század eleje), majd Haliam és Macau lay munkáinak elemzése alapján vázolja az angolok által elképzelt Deutschlandbild-et. Hosszasabban foglalkozik azzal a kérdéssel, miként ítélték meg Németország történeti szerepét az oxfordi iskola tagjai, elsősorban Freeman, majd a whig—tory koncepciók elemzését nyújtja. Külön fejezetek foglalkoznak a századforduló, valamint a század eleje és az első világháború közti angol történetírás idevágó elképzeléseivel, a két világháború közt kialakuló angol nézetekkel, majd azt a hatást említi meg, amelyet a fasizmus gyakorolt az angol történetírásnak Németországról alkotott elképzeléseire. A könyvet rendkívül gazdag irodalomjegyzék és mutató egészíti ki. Henry Cord Meyer: Mitteleuropa in German thought and action 1815—1945. The Hague, Martinus Nijhoff, 1955, 378 I. (Közép-Európa a német gondolatvilágban és tettekben) .Meyer professzor nagy feltűnést keltő könyve a XIX —XX. századi soviniszta német neo-Drang nach Osten eszméinek kitűnő feldolgozása. A könyv különleges érdeme, hogy a XIX. század elejéig visszamenően tárgyalja a keleti irányú német terjeszkedés ideológiai vonatkozásait, ami számunkra már csak azért is érdekes, mivel a Habsburgok '— ha nem is modern elméleti alapokon —tulajdonképpen már évszázadokkal ezelőtt csaknem teljes sikerrel realizálták a német imperializmusnak ezt a. közismert törekvését. Rendkívül érdekes a kisnémet-nagynéniét csoportok nacionalista elveiről szóló leírás, amelynek során a szerző a keleteurópai magyar és szláv nacionalizmushoz is értékes megjegyzéseket fűz. Számunkra is érdekes annak a ténynek világos és részletes ideológiai elemzése, miként fordultak a Habsburgok a napoleoni háborúk után a „Mitteleuropa" gondolat felé, amelynek megvalósítása érdekében elkerülhetetlenné vált az 1867-es Ausgleich. Meyer professzor a német Mitteleuropatervek gazdasági hátterét sem hagyja figyelmen kívül, vázolja a német tőkebehatolási kísérleteket és a viziutak ós a vasútvonalak kiépítése kapcsán aktuálissá váló keleti irányú német kereskedelmi expanzió lehetőségeit. Az ötödik fejezet II. Vilmos korának Mitteleuropa-eszmóivel foglalkozik Rohrbach, Jäckh és Naumann elméleteinek kapcsán. Tömör és világos fogalmazásban olvashatunk a háborúelőtti német diplomácia kelet-európai törekvéseiről is. Számunkra leginkább a Monarchia átszervezésére vonatkozó osztrák-német , tervek fontosak, továbbá az az ellenállás, amelyet a német törekvésekkel szemben a Monarchia egyes körei tanúsítottak. A kilencedik fejezetet a szerző teljes egészében Naumann agresszív terveinek szenteli, majd a következő fejezetet arra építi, hogy a Mitteleuropa-eszme 1916-ban kulminált, de egyben a pángermánok ellenvéleményét is kihívta. A pángermán agressziónak ekkor a Weltwirtschaft és Mitteleuropa között kellett választania ós módosítania kellett elveit. Pontos leírást kapunk arról, miként illesztették bele a 3 i*