Századok – 1958

Történeti irodalom - A bolgár történészek folyóirata (Ism. Niederhauser Emil) 446

TÖRTÉNETI IKOIJ.VLOM 447 után a legenda hitelessége megnövekedett. Sz. Sztancsev: Egy preszlavi bojár X. századi sírfelirata (1955. 4. sz. (51—76. 1.) e. cikkében egy 1952-ben feltárt sírkamrában talált feliratot ismertet. A bolgár állam fővárosában levő sírkamra halottja egy Mosztics nevű főúr volt, aki Simeon és Péter cárok uralkodása alatt vezető tisztségeket töltött be és 80 éves korában szerzetes lett. A szerző az adatból arra következtet, hogy a X. század derekára a vezető méltóságok, bár még bolgár-török méltóságneveket viseltek, már elszlávosodtak (a név is szláv hangzású), másrészt pedig a keresztény vallást már őszintén elfogadták és vallották. Az egykori fővárossal foglalkozik N. Mavrodinov is : Preszlav leírása Joan exarcha Sesztodnev című munkájában (1955. 3. sz. 66—76. 1.) c. tanulmányában. A Simeon cár korában a X. század elején élt főpap munkájában, amelyik görög források nyomán enciklopédikus ismereteket foglalt össze, egy rövid szövegrészben leírja a fővárost. Az eredeti görög kéziratnak eddig már több fordítása volt, ezek azonban nem értették meg pontosan a szöveget. A szerző a szövegrész adatait egybeveti a feltárt régészeti leletekkel és megállapítja, hogy Joan nem a fejedelmi palotát írja le, mint ahogy az eddigi fordítók vélték, hanem az egész fővárost, és leírása pontosan egyezik az ásatásokból rekonstruálható képpel. K. M. Kuev: Milyen időszámítást használt Csernorizec ilrabär? (1956. 5. sz. 83—93. 1.) c. cikkében a Simeon-korabeli bolgár kultúra másik jelentős alakjával, egy névtelen szerzetessel foglalkozik, aki igen érdekes munkát írt , a cirill ábécéről. Ez a munka, amely a szláv ábécé megteremtését 855-re teszi, ellentétben volt a Cirill és Metód életéről szóló ún. pannóniai legendával, amely szerint ez 803-ban történt meg. A szerző bebizonyítja azt, hogy a pannóniai legenda az ún. bizánci, Csernorizec viszont az ún. alexandriai érát használta, amely a bizáncitól 8 év eltérést mutat. A szerző számos adatot hoz más szláv forrásokból annak igazolására, hogy az alexandriai éra is ismeretes volt előttük. Ez a megállapítás kiküszöböli a két forrás ellentmondását és újabb bizonyíték a mellett, hogy a szláv írás 863-ban született meg. A X. századi bolgár történelem egyik legfontosabb jelensége az ún. bogomil mozgalom, amellyel az újabb bolgár történetírás is sokat foglalkozott, ti. Primov két tanulmányban is vizsgálat alá veszi ezt a mozgalmat. A bogomilok társadalmi és politikai nézeteinek kérdéséhez (1955. 1. sz. 32—48. 1.) c. tanulmányában vitába száll a kérdés eddigi kutatóival, különösen D. Angelovval, aki a bogomilok dualista filozófiáját a modern materializmus szempontjából bírálja. Pedig ez a dualista szemlélet kísérlet volt a keresztény tanítástól való elszakadásra, az anyagi világ reálisabb megismerésére. A Ixiva-I talos tanítás az anyagi világot is istennel kapcsolta össze és ezzel igazolta a fennálló társadalmi rendet. A bogomilizmus viszont dualista felfogásával, amely az anyagot és az egész materialista világot az ördög művének tekintette, szembeszállt a fennálló rend -del, így olyan vallásos tanítást nyújtott, amely jobban megfelelt a tömegek igényeinek. Ez magyarázza európai elterjedését. Paraszti mozgalomként indult, de otthon és külföldön a városi lakosság közt is elterjedt. A szerző másik tanulmányában : A bogomilok és nyugati követőik viszonya a munkához, a magántulajdonhoz és az államhoz (1956. 1. sz. 36—58. 1.) a bogomil tanításban látszólag megmutatkozó ellentétes felfogásokat igyekszik megmagyarázni. A bogomilok fizikai munkát is végeztek, sok köztük a városi kézműves, tehát nem helytálló az az általánosított megállapítás, hogy a munka ellenzői voltak, nem a munkát ítélik el általában, hanem a kizsákmányoltak munkáját. Persze vannak olyan adatok is, amelyek szerint általában elvetették a munkát. Az ellentétes felfogások abban gyökereznek, hogy a mozgalomban különböző társadalmi rétegek vettek részt és ezek más és más felfogást vallottak. A feudális egyház elleni harc egyesítette őket. A többség az egyházi tulajdonnal szemben ugyan negatív álláspontot foglalt el, de saját magántulajdonáról nem mondott le. Ezt csak egy kisebbség tette meg. Az állammal szemben általában negatív álláspontra helyezkedtek, egyes konkrét esetekben azonban Bulgáriában támogatták az államhatalmat, amikor az megvédte őket a külső ellenségtől. A tanulmány igen érdekes fejtegetéseinek hitelét kissé lerontja az, hogy a bulgáriai és a nyugati adatokat teljesen vegyesen használja állításai bizonyítására és így éppen azt a lényeges különbséget mossa el, amelyet a különböző társadalmi rétegek felfogása mutat, holott tanulmányának fő célja éppen ezeknek a·/, ellentételinek a megmagyarázása lenne. A bizánci fennhatóság korával egy tanulmány foglalkozik, Sz. Lise ν: Az 1072. évi makedónjai felkelés kudarcának kérdéséhez (1956. 1. sz. 74—79. 1.) c. cikke, amely újabb bizonyítékokat hoz arra vonatkozólag, hogy a bolgár feudális uralkodó osztály osztályérdekei miatt szembeszállt ezzel a szabadságharccal és a nemzeti függetlenség helyett inkább a földtulajdonát biztosító bizánci hatalmat választotta. A második bolgár középkori állam történetével két tanulmány foglalkozik. P. Petrov: Az 1204. évi unió Bulgária és a római egyház között és a negyedik kereszteshadjárat (1955. 2. sz. 35—57. 1.) c. cikke kimutatja, hogy ez az unió ΠΙ. Ince pápa kezdeménye^