Századok – 1958

Történeti irodalom - Fricke; Dieter: Der Ruhrbergarbeiterstreik von 1905 (Ism. Ránki György) 433

TÖRTÉNETI IRODA LO-M 433 kezetileg is kifogásolható, vezórmotívuma, a Mansfeld-konszern háborús bűnös szerepének bemutatása lehetetlenné teszi a kronologikus tárgyalást s nehezíti az olvasó számára az áttekintést. A munka ezen hiányosságai mellett is érdekes olvasmány, és célkitűzését, a Mansfeld-konszern üzelmeinek leleplezését a német munkásosztály előtt, sikeresen teljesíti. RÁNKI GYÖRGY DIETER FR ICK Ε : DER RUHRBERGARBEITERSTREIK VON 1905 (Berlin, Riitten & Loening 1955. 207 1.) AZ 1905-ÖS RUHR VIDÉKI BÁNYÁSZSZTRÁJK Az 1905-ös ruhrvidéki bányászsztrájk az első világháború előtti német munkás mozgalom legkiemelkedőbb eseményei közé tartozik. Jelentőségének megfelelően történetét számos visszaemlékezés, tanulmány stb. örökítette meg, melyek egyfelől a szociáldemokrata, a keresztényszocialista vagy a Hirsch Duncker-féle szakszervezetek, másfelől a ruhrvidéki bányamágnások szempontjából tárgyalják a bányászsztrájk eseményeit. Dieter Fricke új összefoglaló feldolgozása — mely a sztrájk 50. évfordulójára készült — természetesen felhasználja az eddig megjelent irodalmat. Emellett azonban bőven merít eddig feltáratlan levéltári forrásokból, ami a marxista módszer segítségével lehetővé teszi, hogy számos, az eddigi irodalomban nem szereplő eseményre rávilágítson, s a bányászsztrájk eseményeit, szereplőit, a szociáldemokrata párt tevékenységét, a különböző szakszervezetek vezetőit, a kormány s a bányakapitalisták akcióit átfogó elemzésben világítsa meg. A munka első fejezete a termelés és a tőke koncentrációjának előrehaladását mutatja be 1905-ig a ruhrvidéki bányákban. A munkásosztály helyzetével foglalkozó második fejezet elsősorban arra utal, hogy az 1900-as évek elején romlott a bányamunkás-I ság helyzete. A német szociáldemokrácia helyzetét s a szakszervezetek befolyását a ruhrvidéki bányászok között tárja fel a harmadik és negyedik fejezet. Elsősorban arra utal, 1 hogy a ruhrvidéki bányászok négyféle szakszervezetbe tömörültek. A szociáldemokrata „Német Bányamunkások Szövetsége", a „Keresztény Bányamunkások Egyesülete", a „Német Bányamunkások Egyesülete" (Hirsch-Duncker), végül a lengyel munkásegylet éppen az 1905-ös nagy bányászsztrájk alkalmával valósította meg a bányamunkások akcióegységót. A szerző az akcióegysóget a munkásosztály egyik legnagyobb eredményének tünteti fel, ugyanakkor bírálja a szociáldemokrata párt állásfoglalását, amely az ι akcióegységet minden áron való egységként fogta fel, s ezért ahelyett, hogy a nagy bérmozgalmat a szociáldemokrata eszmék terjesztésére használta volna fel, mindennemű pártpropagandát leállított a Ruhrvidékerí a sztrájk tartamára. Á munka további fejezetei a sztrájk eseményeit tárgyalják. Az általános sztrájkot január 17-én mondták ki. A munkások mintegy 80%-a vállalt szolidaritást és tette le a csákányt. A munkások egysége hamarosan engedményre késztette a kormányt, mely január 27-én tudatta a munkások vezetőivel, liogy új bányatörvényt bocsát ki, mely kielégíti a munkások számos követelését. A szakszervezeti vezetők a kormány nyilatkozatát a sztrájk befejezésére irányuló akció megindítására kívánták felhasználni. Február elejére sikerült a sztrájk beszüntetésére irányuló javaslatukat elfogadtatni. Míg a sztrájkolók létszáma január 18-tól február 9-ig általában a 200 ezer fölött volt, február 10-ón 183 ezerre, 11-én 98 ezerre, 12-én és 13-án 10, ill. 20 ezerre, majd február 15-étől néhány száz főre csökkent. Az adatok tehát nem bizonyítják a szerző nézetét, mely szerint 20-ával szűnt volna meg teljesen a sztrájk, hiszen február 15-étől , a bányászok nem egészen egy százaléka maradt csak távol a munkától. A sztrájk ismertetése során számos érdekes problémát vet fel a szerző, így meggyőzőnek tűnik fejtegetéseinek az a része, melyben az államhatalomnak a sztrájkólókkal szemben viszonylag liberális bánásmódját igyekszik megmagyarázni, helyesen visszavezetve azt az ország nemzetközi s belpolitikai helyzetére, valamint az uralkodó osztályon belüli bizonyos ellentétekre. Igen érdekes a sztrájk nemzetközi hatásának bemutatása, ahol elkerüli" az 1905-ös orosz eseményekre való mechanikus visszavezetést. Nem kevésbé fontos ezen alapjában gazdasági harc objektív politikai szerepének s hatásának ábrázolása sem. Az igen alapos forrásanyaggal s a bányászok ügye iránti együttérzéssel megírt munka 28 Századok