Századok – 1958

Történeti irodalom - Az ukrán agrárviszonyok forradalmi átalakításának történetéhez (Ism. Mayer Mária) 422

TÖRTÉNETI IRODA LO-M 423 fontosabb eseményeit. Az ukrajnai osztályerőviszonyok ismertetéséből megtudjuk, hogy 1917 októberének közepén, a nemzetgyűlési választások alkalmával míg országos viszonylatban a bolsevikok a szavazatok 25%-át nyerték el, Ukrajnában csupán 10%-ot kaptak. 1917 októberére a bolsevikok az ukrán ipari városok szovjetjeiben még nem bírtak abszolút többséggel, s az ukrán falvakban is a nacionalista eszer pártnak volt jelentős befolyása. Megtudjuk azt is, hogy az 1917. év utolsó két hónapja Ukrajnában a bolsevikok részéről elsősorban a parasztság megnyeréséért folytatott harc jegyében telt el. A belső erők harcába azonban — a polgári nacionalista ukrán Központi Rada oldalán — beavatkoztak a külföldi fegyveres erők is. A külföldi intervenció eseményeire vonatkozóan is igen érdekes ós jórészt új adatokat közöl a szerző. Ezután igen bő levéltári forrás alapján foglalkozik a régi államapparátus alsó, végrehajtó szerveinek forradalmi elsöprésével, a falvakban kialakuló új népi, forradalmi szervek jellegével és működésével, végül ismertet számos olyan népi határozatot, amelyek a fennálló agrárviszonyok megváltoztatását, azaz. a nagybirtok felosztását s a parasztság földhözjuttatását követelték. A következő fejezetben Rubacs a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal szembenálló, polgári nacionalista Központi Rada földbirtokpolitikájával, valamint az ellene kibontakozó harc kérdéseivel foglalkozik. A főleg gazdag levéltári, de részben korabeli sajtóanyagra is támaszkodó fejezetből megtudjuk, hogy az ukrán kispolgári pártok, az eszerek és mensevikek vezette Központi Rada 1917 novemberének végén a forradalmi események hatására Ukrajna területére vonatkozóan egy olyan ún. „Universal"^ bocsátott ki, amelyben kilátásba helyezte a nem saját munkán alapuló 50 gyeszjatyinán felüli magán-, valamint többek között a kolostori, egyházi és állami birtokok megváltás nélküli kisajátítását s a dolgozó nép tulajdonába való átadását. Ez a tény többek között abból a szempontból bírt jelentőséggel, hogy a csupán ezekben a hetekben hatalomhoz jutó s magukat a kormányzásban még le nem járatott kispolgári nacionalista pártok ígéretük révén meglehetős tömegbázist tudtak biztosítani maguknak s ezzel átmenetileg akadályt gördítettek a bolsevikok programjának térhódítása elé. A Központi Rada azonban a földre vonatkozó „Universal"-ját magyarázó körleveleiben és újságnyilatkozataiban hamarosan egyre mérsókletebb ígéreteket tett, kijelentvén végül, hogy az „Universal" egyáltalán nem bír törvényerővel, hanem csupán azokat az alapelveket tartalmazza, amelyeket a majdan összeülő Alkotmányozó Nemzetgyűlés fog megfontolás tárgyává tenni. A dolgoknak ilyen módon való alakulása természetesen megfelelő reakciót váltott ki a földet kívánó parasztság körében : kezdetét vette a paraszti háború egy formája — a földesúri birtokok feldúlása —, amelyre a Központi Rada fegyveres erővel válaszolt. A Központi Rada még az októberi pétervári szocialista forradalom előtt Ukrajna különböző pontjain elhelyezett doni kozák ezredeket vetette be a földfoglaló parasztok ellen. Ezt a harcot vetíti az olvasó elé a szerző, igen gazdag korabeli levéltári anyag alapján, itt is külön kiemelve, a bal- és jobbparti Ukrajna sajátos vonásait. A továbbiakban ismerteti a Központi Rada későbbi földreform-törvénytervezetét, ennek a parasztság körében keltett negatív visszhangját, majd végül rátér arra. hogy a Vörös Hadsereg csapatainak gyors előretörése betetőzte a Központi Rada kudarcát s megnyitotta az utat az ukrán sajátosságok és paraszti követelések figyelembevételével kialakított bolsevik agrárprogram végrehajtásához. Ukrajna területén később alakult meg a szovjet kormány, mint az ország központi, orosz területén. Ebből következően kb. 2 — 3 hónappal később került sor Ukrajnában a szocialista kormány földreform-rendelkezésének a végrehajtására is. Viszont éppen ebben a meglehetősen átmeneti jellegű szakaszban vált Ukrajna területén igen elterjedtté a földesúri birtokok paraszti ellenőrzésének a gyakorlata. A következő oldalakon a szerző igen bő és sokoldalú levéltári forrásanyag alapján foglalkozik ennek — a szovjet történettudomány által még alig-alig érintett — fontos kérdésnek ismertetésével. „A földesúri földek elkobzása, felszerelésük és gabonájuk szétosztása, valamint a kulákok feleslegeinek lefoglalása" a címe az V. fejezetnek. Az ukrán szovjet szocialista köztársaság magalakulásáig (1917 december közepe) Ukrajnában a földesúri birtokok túlnyomó többsége a járási, ill. a falusi paraszti bizottságok ellenőrzése alatt állott, s a földesúri földek elkobzására csupán 1917 egész végén s 1918 januárjában került sor. Ekkor a földről szóló dekrétum értelmében a földesúri földek a paraszti ellenőrzés továbbfejlesztéseképpen a parasztküldöttek szovjetjeinek rendelkezése alá kerültek. Ami pedig az elkobzott földbirtokok további sorsát illeti, egy részük — oszthatatlan egységként — állami gazdasággá vált, más részük pedig a dekrétum értelmében az ukrán parasztság által követelt elvek, az ideiglenesség, a család létszámához viszonyított arányosság s a sajátkezű megmunkálás elve alapján használatra kiosztásra került a paraszti lakosság körében.