Századok – 1958
Történeti irodalom - Spanyolország 1808–1917 (Ism. Jemnitz János) 419
TÖRTÉNETI IRODALOM 419 annyira tipikusak, annyira az antik életrajzok szokványos sablonaihoz, típusaihoz, frázisaihoz tartoznak, hogy a közvetlen kölcsönzést nehéz lenne bebizonyítani.1 2 Emellett Vipper észrevehetően alábecsüli az ószövetségi példák inspiráló hatását. Ezek a kritikai megjegyzések a legcsekélyebb mórtékben sem akarják csökkenteni Vipper úttörő munkáinak érdemét, csupán jelezni akarják a feladat nagyságát, amelyre a szovjet történész olyan imponáló bátorsággal és felkészültséggel vállalkozott. A végleges megoldást a kereszténység eredete önmagában véve is bonyolult és a teológusoktól, polgári történészektől még tovább bonyolított kérdésében nyilván nem egy történész, hanem a marxista történészek egész nemzedéke (esetleg nemzedékei) fogják elérni. Ennek a nehéz, de szép eredményekkel kecsegtető történész munkának mindvégig nemcsak úttörő, de alapvető műve is marad Vipper könyve. A fordító, Gellért György általában hű ós olvasmányos fordítással, a lektorok : Balogh Elemér és dr. Hahn István gondos történelmi-filológiai ós filozófiai ellenőrzéssel, a nyomda a könyv ízléses ós stílusos kiállításával járult hozzá a magyar nyelvű kiadás sikeréhez. Reméljük, Vipper második könyve után rövidesen olvashatjuk az elsőt is, A keresztény irodalom keletkezése c. kitűnő munkát. BELLÉR BÉLA M. M. MARCKMFL : HCnAHHfl 1808—1917 (MocKBa. M34. AnaA. HayK CCCP. 1957. 454. L) I. M. MAJSZKIJ : SPANYOLORSZÁG 1808—1917 Spanyolország újabbkori történetéről hallva, a történelemben kicsit is járatos emberelmek a spanyol nép demokratikus, antifasiszta küzdelme, a népfront, a polgárháború, a Franco-diktatúra jut eszükbe. Á mát és a tegnapot megelőző időkről, a demokratikus és a reakciós erők harcának tradícióiról, a spanyol társadalom, spanyol osztályviszonyok változásairól nagyon keveset tudunk. Pedig a spanyol nép nemcsak antifasiszta harcával adott át értékes tapasztalatokat a nemzetközi haladásért küzdőknek, a nemzetközi munkásmozgalomnak. Marx annakidején nem hiába írta Engelsnek : „legfontosabb tanulmányom most Spanyolország". Ε feszült érdeklődésnek megvoltak a maga objektív okai. Ezek között, Marxot idézve, első helyen említhetjük : „Spanyolország sohasem tette magáévá azt a francia divatot, amelyet 1848-ban oly általánosan felkaptak, hogy a forradalmat három napon belül kell elkezdeni és befejezni." A XIX. századbeli elhúzódó és gyakorta megismétlődő spanyol forradalmi mozgalmak vonták magultra Marx Károly figyelmét, hiszen a forradalmak idején lehet az osztályok, a politikai pártok mozgását legvilágosabban nyomonkövetni, törekvéseiket elemezni. Ε harcok, eredményességükkel és bukásukkal, számos nemzetközi jelentőségű tanulságot rejtettek magukban, amelyeknek ismerete elengedhetetlenül szükséges a későbbi, a mai Spanyolország problémáinak megértéséhez. Marx Károly a negyedik spanyol forradalom idején írt cikksorozatát a következő ajánlással bocsátotta útjára : „Röviden vázoltuk az eseményeket és befolyásokat, amelyek még ma is hatnak történelmében és ma is irányítják népének ösztöneit. De nemcsak azért mutattunk rá ezekre, mert a mai válság megértéséhez szükségesek, hanem azért is, mert csak így érthetjük meg, mit alkotott és szenvedett Spanyolország a napóleoni betörés óta. Ennek a most már nemsokára ötven esztendőnek a története, amely tragikus epizódokban ós hősies erőfeszítésekben annyira gazdag, a modern világtörténelem egyik legmegkapóbb és legtanulságosabb fejezete. Reméljük, hogy a tettek, amelyeket a spanyol nép most fűz hozzá, nem fognak sem múltjához méltatlanoknak, sem az emberiség számára meddőnek bizonyulni." A spanyol nép később sem hazudtolta meg forradalmi múltját, de mi sem az első ötven év, sem az azt követő hetven év forradalmi harcairól nem sokat tudunk, a spanyol 11 Az ellenkezőjéről nem győz meg bennünket Vippernek Az antik világ kultúrája és a kereszténység c. a Voproszi Isztorii 1954. 4. sz. 35—47. l.-jain megjelent tanulmánya sem. 30*
