Századok – 1958
Történeti irodalom - Kiss György: A budapesti várospolitika 1873–1944 (Ism. Szabolcs Ottó) 405
TÖRTÉNETI IRODA LO-M 405 KISS GYÖRGY : A BUDAPESTI VÁROSPOLITIKA 1873—1944 (Budapest, Jogi és Államigazgatási Könyv- és Folyóiratkiadó. 1954. 391 1.) A felszabadulás utáni marxista magyar történetírás egyik fehér foltja a helytörténet, különösen a várostörténet. Számos alkalommal, ankétokon, vitákon, cikkekben hívták fel ennek fontosságára a figyelmet, mégis csak a legutóbbi években tapasztalható lényeges fejlődés e területen, különösen a várostörténeti munkák, ezek között is a Budapest történetével foglalkozó tanulmányok megjelenése tekintetében. A Budapest történetét kutató munkaközösség munkálatai nyomán fény derül fővárosmik múltjának számos részletkérdésére, a „Tanulmányok Budapest múltjából" sorozat kötetei érdekes és színvonalas cikkeket közölnek Budapest múltjának egy-egy részletterületére vonatkozólag. Ezek a munkálatok tudományos alapossággal oldják meg Budapest történetének egy-egy problémáját, de meg sem kísérelték még bemutatni a főváros vezetésének, irányításának munkáját, a várospolitika történetét megírni, még kevésbé Budapest 70 éves fejlődésének szintézisét adni. Ezt a hiányt kísérli meg pótolni Kiss György könyve. Várospolitikai munkának íródott, de mivel a várospolitika nem választható el a város fejlődésétől és életétől, végeredményben a város 70 éves fejlődését igyekszik bemutatni, különös tekintettel a városvezetés munkájára. Igen nagy, tiszteletre méltó és fontos feladatra, hatalmas munka elvégzésére vállalkozott, s törekvését, célkitűzését csak örömmel üdvözölhetjük. A várospolitika történetének bemutatása sajátos műfaji igényekkel lép fel. Ez a műfaj Magyarországon mennyiségében nagy, minőségében és tudományos értékében jóval csekélyebb hagyományokra támaszkodik. Ilyen tárgyú munkákat Magyarországon a múltban rendszerint nem történészek írtak, ezek inkább unatkozó városatyák szórakozását, törtető fő- és közóphivatalnokok karrierjének útját, vagy a főváros vezetésével járó koncon marakodó pártok propagandáját, egymás elleni „leleplező" hadjáratát, a főváros egy-egy vezető csoportja önigazolását szolgálták. Kiss Györgyé az első átfogó, marxista igénnyel fellépő, várospolitikai munka — s bár magán viseli az elsőség, a kísérletezés, a módszerek ki nem alakultsága bélyegeit — mégis elismerésre méltó és jeientős próbálkozásként kell üdvözölnünk. A szerző munkája bevezetőjében kettős célt tűz maga elé: „E munkacélja, hogy a tények, adatok erejével elsősorban a tanácstagoknak ós a tanácsi szervezet dolgozóinak bemutassa Budapest várospolitikai kialakulását, fejlődését, eredményeit és rugóit, az osztályeiőket. Célja továbbá, hogy forrásmunkát nyújtson minden érdeklődőnek . . ." Ez a kettősség végighúzódik a könyvön, s úgy érezzük, hogy éppen a kettős célkitűzés miatt egyiket sem sikerült kellő mértékben elérni, a munka sem nem elég népszerű, sem nem elég tudományos. A 391 lap terjedelmű — igen szép kiállítású — könyv megírásának módszerében a nem szaktörténész számára szürke ós egyhangú tudományos történetírás módszerét igyekszik követni, mellőzve minden, nem a szaktörtónetírásban használatos irodalmi módszert. Talán kevésbé tudományos ruhába öltöztetve, kevésbé zsúfoltan, kisebb terjedelemben és olcsóbb áron (58,60 Ft) nagyobb érdeklődésre tarthatott volna számot a tanácstagok és a budapesti olvasóközönség körében. A műfaj-kérdés sem könnyen megoldható probléma elé állította a szerzőt. Nem Budapest történetét akarta megírni, írja az előszóban : „Ez a könyv nem Budapest történetét tárja elénk, hanem a város vezetésének és igazgatásának, tehát az úgynevezett várospolitikának a történetét szemlélteti", de ezt maga sem látja megoldhatónak,, ezért így folytatja : „Várospolitikáról írni természetesen nem lehet anélkül, hogy alakulásának ismertetésében ne kapjon világos képet a lakosság élete. A várospolitikát nem lehet bemutatni országos jellegű gazdasági kulturális ós politikai események felsorakoztatása, nélkül." Ennek a nem is kettősségnek, de hármasságnak bélyegét a munka magán viseli, akaratlanul nemcsak várospolitikát, de helyenként közigazgatástörténetet, országos politikai történetet, várostörténetet ad. Egyes helyeken sikeresen igyekszik tudatosan várospolitikára korlátozódni, más helyeken nem képes ezt megtenni — a munka jellege és szerkezete egyenetlenné válik. A könyv legnagyobb erénye — s azok a részek a legértékesebbek — a város fejlődésének sokoldalú bemutatása. Egyes területeken konzekvensen végigvezet bennünket a különböző korszakokon, Budapest számbeli fejlődése, ezen belül a munkásság fejlődése, a telepítések, ezen belül a lakosok ós gyárak számbeli fejlődése, az egészségügyi viszonyok változásai, a közművek fejlődése stb. területein. A könyvnek ez a része anyagában a legértékesebb, mind az érdeklődők, mind különösen a tudományos kutatók
