Századok – 1958
Tanulmányok - Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig; a törzstől az országig - 12
A MAGYAR NEMZETSÉGTŐL A VARMEGYÉIG, A TÖRZSTŐL AZ ORSZÁGIG. I. 35 A vár és vármegye nemzetségi eredete mellett bizonyít az ispán^zó is. A szláv zsupán szó jelentése- kezdetben nem 'hivatalnok', hanem 'nemzetségfő'. Konstantinos 950 körül a délszlávokról szólván a következőket írja : „Mint mondják, ezeknek a népeknek nincsenek fejedelmeik, csak zsupánjaik (ζονπάνουζ), öregjeik, mint ahogyan ez a többi szklavín vidékeken is szokásban van."43 Ha az a kitétel, hogy „nincsenek fejedelmeik", a fejlettebb X. századi szláv társadalmakra nem is áll, az kétségtelen, hogy a zsupán a nemzetség öregjét, a nemzetségfőt jelenti. Ebből pedig az következik, hogy a magyarországi szláv lakosság a magyar nemzetségfőket is zsupán szóval jelölte s ez; az elnevezés az: államszervezés után átment a nemzetségfők helyét elfoglaló ispánokra. Hogy miért az; ispán szó honosodott meg köznyelvünkben, azt megmagyarázza az a tény, hogy a nemzetségfők az államszervezés után is tovább éltek deklasszált helyzetben, viszont az új fogalomra, a király által kinevezett várispánra új szó kellett, s ez az új szó már készen állt a hazai szlávság és az egyházszervezésben az udvar körül tevékenykedő szláv papság nyelvében. István király idejében ezek szerint az ispán szó két jelentésben élt : 'nemzetségfő' és 'királyi tisztviselő'. Pontosan ezt tükrözi István király törvénykönyve, melyben az ispánt lefordító co mgsjufejezés két jelentésben tűnik elő : mint társadalmi réteg és mint királyi tisztviselő. Ahol a törvény arról intézkedik, hogy a feleseget megölő ispán 50 tinóval, a miles 10 tinóval bűnhődik (II. 14), ahol a más házára törő ispánt 50, a miiest 10 és a közrendű vulgárist 5 tinóval bünteti (II. 33)44 , nyilván nem a király közvetlen híveire, rokonaira, a támaszát jelentő kisszámú várispánra gondol, hanem a zsupánokra, a nemzetségfők rétegére általában, melyből a várispánok egy része is kikerült. Arra, hogy Hont lovag, vagy a király unokaöccse, Csanád és társaik feleségüket megölik, nem kellett volna külön törvényt hozni. Ezzel szemben a presbiter mellett szereplő ispán, aki a munkaszünetet és templombajárást ellenőrzi, aki a vasárnap dolgozók ökrét a várnéppel eteti meg (II. 7, 8),45 nyilván a királyi tisztviselő, a várispán. Mindebből következik, hogy a magyar nemzetségfő neve szláv nyelven zsupán volt. Mi volt hát a nemzetségfő neve magyarul? Ha tekintetünket a törökség felé fordítjuk, ahonnan honfoglaláselőtti művelődésünk java, méltóságneveink és törzsneveink jórésze származik, a következő képet kapjuk. A török nemzetségfő neve a türköktől kezdve napjainkig minden török nyelvben a bég szó valamilyen változata. Az orchoni feliratokban a kagán saját népéről szólva így fejezi ki magát : „a bégek (bäglär) és a nép (budun)."46 Radloff a török nomád társadalom szervezetéről írott tanulmányában mint típust mutatja be a nemzetségi alcsoport fejét, akit a kirgizek bi-nek, más török népek 6e;-nek neveznek.4 7 A magyarokkal kapcsolatba jutott török népek közül élt a kunok nyelvében is. A Codex Cumanicusban bej, bij alakban szerepel 'úr' jelentésben.48 A magyarországi kunok közül fennmaradt Bütemer ispán nevében (1343 : comitem Buthemer de genere 43 Ed. Moravcsik, 125. 1. 44 Corpus Juris 26, 32. 1. 45 Uo. 24. 1. 46 Thomsen: Inscriptions de l'Orkhon déchiffrées. Helsingfors. 1896. 98. kk. 1. 4' Németh Gyula: HonfMKial. 22. 1. ieGrönbech: Romanisches Wörterbuch. Kopenhagen. 1942. [röviden: Grönbech] 54, 1. 3*
