Századok – 1958
Tanulmányok - Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig; a törzstől az országig - 12
30 GYÖRFFY GYÖBGY i wulgariter",2 0 s tájnyelvi jelentése a Dunántúlon ma is 'mesgye, határ'.21 A vár ,,terminus"-a, „mega"-ja, azaz határa már önmagában is azt jelenti, hogy határral bíró területről van szó. A veszprémi püspökség alá pedig határral bíró területet rendeltek, ugyanúgy, mint a pécsi püspökség alá, melynek alapítólevele azonban nem az alája rendelt vármegyéket adja meg, hanem körben leírja a határt.2 2 Vármegyéink ugyanúgy körülhatároltak voltak, mint esperességeink, melyek a XI. században létesültek, általában a megyei beosztást követve. Esperes szavunk végső fokon az archipresbyter szóból ered ; I. László király törvényében az esperes még archipresbyter néven szerepel (I. 4. 1. §).23 István király törvényében még csak presbyter vagy sacerdos a neve és az ispánnak mellérendelt helyzetben van. Az egyházszervezést a presbiter az ispán támogatásával kezdi meg; így együtt ügyelnek a vasárnapi munkaszünetre és templomlátogatásra (II. 7, 8). Kezdetben vármegyénként egy-egy szervező presbiter lehetett, de a törvény intézkedik arról, hogy minden tíz falu építsen templomot, melyhez a püspök ad presbitert (II. 34).24 A megyei keretben megsokasodott presbiterek feje az archipresbiter. László idézett törvénye intéz-20 Dl. 48527. 21 Szinnyei: Magyar Tájszótár. Bp. 1893 — 96 [röviden: MTájsz.]. Eredetére vö. Kniezsa: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. Bpest, 1955 [röviden : Szláv jöv.]. 1/1. 333. 1. Megye 'határ' szavunk ugyanúgy szláv eredetű, mint a vele etimológiailag azonos, de más szláv nyelvjárásból eredő mesgye 'határ' szó (uo. 337. I.). Megye eredetileg olyan kézierövel készült mesgye-fóle földhányást jelenthetett, mellyel a földművelő lakosság határolta el földjeit s így elsődlegesen a földművelés szókincsébe sorolható, szemben a török eredetű magyar árok szóval. Árokkal XI — XII. századi határjárásaink szerint a hosszabb egyenes határvonalakat jelölték. Első hiteles előfordulásai : 1055 : aruk pl. a Duna —Tisza közi Kolon lovászfaluban (TihAl. 11, Oyörffy, Pais Emlékkönyv. Bpest, 1956. 408.1.); 1067/1267: ad, Aruksceguj . . . ad angulum Aruk a borsodi tiszavidéki Szihalom faluban lovászokkal határos szakaszon ( Wenzel : I. 24) ; 1075/1217: in angulo aruch . . . super aruch a tiszavidéki Füzegy és Pél (Kengyel) faluban (Knauz: GSzBen. 28., 30. 1.). Ügy látszik, hogy ezen igaerővel szántott s utólag megtisztított árkot kell értenünk, s így ezt tekinthetjük az állattartó magyarság határjelölósi módjának. A szántott árokkal való határjelölés nem időtálló voltát mutatja, hogy a XIII. században a földhányás, meta terrca kiszorította az árkot a határjelölésből. 22 Koller: História episcopatus Quinqueecclesiensís. Posonii 1782. I. 66 — 69. 1.; vö. Oyörffy: H. Oszt. Közi. HL 1953. 91. 1. 23 Corpus Juris 52. 1. 2. jegyzet ; vö. Kniezsa: Szláv jöv. 1/2. 633. 1. Az archipresbyter magyarországival rokon nyugati szerepére Mezey László hívta fel figyelmemet a következő tanulmányok alapján: Imbart de la Tour: Les paroisses rurales dans l'ancienne France. Revue Historique 68 (1898. III ), 52—55. 1.; Paul Hinschius : System des katholischen Kirchenrechts. II. (Das Kirchenrecht dér Katoiiken und Protestanten in Deutschend. Berlin 1878, 62. kk. 1.) 24 Corpus Juris 24, 36.1. A templombajárást segítette elő a vásárnak vasárnapra tétele bizonyos vásárhelyeken. Vasárnap szavunk a vásárnap szóból származik (SzófSz.), ami azt jelenti, hogy a vásár a templombajárás napján volt. Az 1015-i hamis, de eredeti részeket is tartalmazó pécsváradi alapító oklevél szerint az egyik pécsváradi vásárt vasárnap tartották (Mon.Vat. 1/4. 577). László király törvénye (I. 15) elrendeli, hogy aki vasár- ós ünnepnapokon a templom helyett a vásárt látogatja, lovát veszítse. A távolból lóháton bejött lakosok közül bizonyára sokan voltak, akik az ige hallgatása helyett a vásárt „frekventálták", mint a törvény szava is mondja (Si quis dominicis diebus vel in maioribus festivitatibus ecclesiam negligens mereatum frequentauerit, equo careat). Ez arra mutat, hogy még I. László idejében is egybeesett a vásárhely a templommal. De már László, akinek idejében a templombajárás megszokottabbá válhatott, gátat is szab a vasárnapi vásározásnak, mert a következő pontban (I. 16) elrendeli, hogy aki vasárnap vásárt létesítene, az szüntesse be. Az Árpád-kori hagyományos vásárhelyek, melyek nevét a három megyei vásáron való kihirdetés adataiból ismerjük meg, összeesnek az esporessógi székhelyekkel és a legkorábbi egyházas helyekkel.
