Századok – 1958
Tanulmányok - Lukács Lajos: Garibaldi és Kossuth 1860–61-ben 119
GARIBALDI ÉS KOSSUTH 1860—61-BEX 125 Szép számmal követték Türr István és Tüköry Lajos példáját, akik kezdettől fogva Garibaldi seregében vezető katonai beosztásban küzdöttek. De a magyar önkéntesek tevékeny részvételén, az olaszországi magyar légiónak az 1859-es feloszlatása utáni újjászervezésén túlmenően, a magyar emigráció körében a nézetek és eszmék addig nem tapasztalt erjedése indult meg. A magyar emigráció sok évtizedes történetében Garibaldi expedíciója nagyon is látható észrevehető válaszvonalat húzott. Kossuth, dacára londoni tartózkodásának, az olasz eseményekről kellő időben értesült. 1860. május 6-án—-tehát egy nappal az után, hogy Garibaldi vörösingeseivel útnak indult a Genua melletti Quartoból — Kiss Miklós értesítette Kossuthot a történtekről.17 Egyébként ugyancsak május 6-án turini megbízottja, Pulszky is küldött értesítést Garibaldi elindulásáról, melynek előkészületeiről már néhány napja tudott.1 8 Kossuth visszaemlékezéseiben igen nagy teret szentelt Garibaldi dicsőséges vállalkozásának és egyáltalán nem tartózkodott az elismerő szavaktól. A szicíliai partraszállást nemcsak az egységes Olaszországért folyó küzdelem legkiemelkedőbb eseményének, de az egyetemes történelem szinte csodaszerű vállalkozásának tekintette, „melyhez hasonlót még a mesés őskor mythosaiban is alig találunk".1 9 Kossuth világtörténelmi nagyságnak, antik hősnek kijáró tisztelettel és megbecsüléssel adózott Garibaldinak, akit „nagy, korunk egyedül nagy emberének" tartott.2 0 Egyébként e tekintetben a magyar emigráns vezetők egyetértettek Kossuthtal. Pulszky, Teleki László, Klapka György, izarvady Frigyes, Vetter Antal és még sokan mások őszintén és fenntartás Sélkül írják, hogy elveszett reményeik ismét feléledtek, bizakodva, újult nrővel figyelik Garibaldi vállalkozásának sikereit. „Garibaldi szerencséjétől es sok jót várok, nemcsak Olaszhonra, hazánkra nézve is" — emelte ki Teleki 17 Nemeskéri (továbbiakban az előnév elhagyva) Kiss Miklós a párizsi megbízott ezen levelében éppen Napóleon Jeromos hercegnél tett látogatásáról számolt be, mely rá igen kellemetlenül hatott, megírta, hogy Párizsra nem lehet számítani. „Mindezek igen leverő dolgok, de hát kötelességemnek tartám K. urat a dolgok valódi állásáról értesíteni" — olvashatjuk. Majd a levél végén kapkodó írással, mely Kiss izgalmáról, feldúlt lelkiállapotáról tanúskodik, odavetette : „Garibaldi (Türr, Tüköry) 2-ik Májusában indultak hajón Sicíliába, 4 piemonti hadihajó várja őket a magas tengeren, Genuaból csak kis hajóval indult Garibaldi. Ez bizonyos. Nem tudom milyen számú tisztikart viszen magával. K. úr talán úgy is tudja" (O. L. Kossuth-gyűjtemény I. 3297). Az értesítés nem volt pontos, az indulás május 5-én éjjel történt, Lombardo és Piemonte gőzhajókkal. Piemonti hadihajók nem várták őket. Egyébként Garibaldi expedíciójának katonai történetéhez vö. Pecorini-Manzoni Carlo: Storia della 15-a divisione Türr nella Campagna de 1860 in Sicilia e Napoli. Firenze, 1876. 18 O. L. Kossuth-gyűjtemény I. 3296. (Vö. Kossuth: Irataim. II. 539. 1.) További részleteket közölt Pulszky május 10-i jelentésében, de egyelőre még bizonytalannak tartotta az expedíció célkitűzését, szerinte lehet, hogy közvetlenül kikötnek Szicíliában, de az is lehetséges, hogy Toscanában partraszállnak, hogy így könnyítsenek a szicíliai felkelőkön, megosztva a Bourbon-haderőt (O. L. Kossuth-gyűjtemény I. 3303). 19 Garibaldi szicíliai partraszállásával és hadműveleteivel Kossuth visszaemlékezéseiben számos helyen foglalkozik. Vö. Irataim. II. 560. kk. 1., III. 16. kk. 1., IV. 470. kk. 1. 20 O. L. Kossuth gyűjtemény I. 3330. Fogalmazvány, a címzett megjelölése nélkül. Az 1932-es budapesti Garibaldi emlékkiállítás leíró katalógusa (Tóth László és Zambra Alajos) szerint a levél valószínűleg Szarvady Frigyesnek szólt. A levél tartalmának alaposabb vizsgálata azonban arra mutat, hogy azt Kossuth 1860. június 14-én Kiss Miklóshoz intézte. Ezt egyébként alátámasztják Kiss Miklósnak időközben felfedezett és a Hadtörténelmi Intézet Levéltárában elhelyezett iratai is, melyek között megtalálható a levél eredeti, Kossuth által írt példánya. Vö. Hadtörténelmi Közlemények. 1957, 3—4, 363. 1.
