Századok – 1957

Krónika - Benda Kálmán: A magyar történelem forrásai a merseburgi állami levéltárban 917

918 KRÓNIKA dolgozta fel, s tudtával Gragger Róberten kívül, aki az 1790-es évek jelentéseit használta, az anyag többi részébe magyar történész még bele sem nézett. Az XI. repositura Erdély, Magyarország vagy Törökország címszó alatti anyaga alig választható el tárgykörben egymástól: a XVIII. század második évtizedéig mindegyik a magyarországi dolgokra vonatkozó iratokat tartalmazza. Az 1530-as évektől kezdve az anyag már olyan nagymennyiségű, hogy külön tárgyi csoportokba oszthatták, így találunk iratsorozatokat a végvárak állapotáról, a török harcokról (mindezek már csak a „töröksególy" címén a császárnak fizetett adó miatt is érdekelték az akkor még csak brandenburgi választót), a magyar országgyűlési tárgyalásokról, az egyes erdélyi fejedelmekkel való érintkezésekről, a XVIII. század első harmadától kezdve pedig egyre nagyobb mennyiségben magyarországi kereskedőkkel, illetve kereskedő nemesekkel való kapcsolatokról. Végig az egész koron a protestáns ügyek alkotják a legnagyobb sorozatot. A magyarországi protestánsok az 1600-as évek elejétől kezdve mentorukat látták a lutheránus vallású választóban, majd porosz királyban, aki politikai szempontból mindig is fontosnak tartotta a magyar elégedetlenekkel való baráti kapcsolatokat, s aki valóban többször fel is szólalt érdekükben a császárnál, vagy nemzetközi tárgyalásokon. A magyar—porosz politikai érintkezések is szinte kizárólagosan ebbe a vonalba kapcsolódtak, ahogy tudjuk, még II. Rákóczi Ferenc követeit is csak mint a protestánsok küldötteit fogadták Berlinben. Sérelmi jelentések, egyének és közösségek panaszai, előkelő urak politikai levelei, a protestáns iskolák és peregrinus diákok ügyei, diplomáciai iratok váltakoznak tárgyi és időrendi sorrendben, — s ezt a többszáz csomónyi anyagot történetírásunk még nem ismeri. (Marczali Henrik mindössze néhány felületes regesztát bocsátott közre belőle.) E sorok írója előtt éveken át nem járt a levéltárban magyar kutató. Helyes volna, ha a jövőben nagyobb számban kereshetnék föl történészeink ezt a levéltárat, mely új adatok fényében világíthatja meg nemcsak az eddig alig ismert magyar—porosz politikai és kulturális kapcsolatok történetét, hanem a magyarországi belßö fejlődóst is. BENDA KÁLMÁU