Századok – 1957

Krónika - Történettudományi kandidátusi disszertációk vitái (Gunst Péter; Ránki György; Szabolcs Ottó) 897

KRÓNIKA 913 alapját. A kartellizált iparágak fejlődése pedig igazolja, hogy a közös kartellek e szerepüket lényegében be is töltötték." A társadalmi viszonyok, az egyes osztályok és csoportok fejlődésének ábrázolásával kapcsolatban Hanák Péter a magyarországi finánctőkével, fináncoligarchiával kapcsolatos problémát emelte ki. „Nem szólva most arról a kissé zavaró körülményről, hogy a magyarországi finánctőke, fináncoligarchia sok helyütt és jóval korábban szerepel, mielőtt kialakulása és jellemzése részletes tárgyalásra kerülne, jóval zavaróbbnak érezzük magának a tartalmi kérdésnek : a magyarországi finánctőke meghatározásának tisztázatlanságát" — állapította meg. „A kérdés mindenekelőtt az : volt-e külön magyar finánctőke és ennek megfelelő fináncoligarchia, vagy csupán az »osztrák-magyar« (komplikáltabb formában : »a német-osztrák-magyar«) finánctőkét képviselő magyar fináncoligarchiáról beszélhetünk?" Megállapítása szerint volt külön magyar finánctőke,melyet működési területe, érdekei, osztállyá alakulásának körülményei szerint joggal a magyar osztálytársadalom szerves részének lehet tekinteni. Ez tehát nem teszi létjogosulttá Sándor Vilmos kategorizálását, az „osztrák-magyar" finánctőke fogalmának bevezetését, melynek módszertani hibaforrását abban vélte fellelni, hogy szerző a finánctőke kialakulásának vizsgálatánál is a külföldi tőke szerepéből, behatolásának különböző forrásaiból indult ki, holott a belső fejlődésből kellett volna elindulnia. Sándor Vilmos válaszában fenntartotta korábbi álláspontját. „Az osztrák-magyar finánctőke ugyanis — tárgyi »tőke« értelemben — az osztrák tőke Magyarországra behatolt részéből, valamint a magyar tőke felhalmozásából nőtt egybe. Az osztrák-magyar finánctőke tehát azért volt osztrák is, mert az osztrák tőkebehatolásból eredő tőkének benne jelentős súlya, 1900-ig túlsúlya volt, és azért volt magyar is, mert benne a magyar tőke is nem jelentéktelen szerepet játszott. Az a körülmény, hogy az osztrák és magyar tőketulajdonból egybenőtt osztrák-magyar finánctőke a soknemzetiségű Magyarországon működött, s Magyarország népeinek kizsákmányolásából eredő profitot termelt, nem ok arra, hogy csak magyar finánctőkónek nevezzük. Nyilvánvaló az is, hogy — s most már nem tárgyi, hanem személyi értelemben használva a finánctőke fogalmát — az osztrákmagyar finánctőke osztrák tagjai az osztrák, magyar tagjai pedig a magyar osztálytársadalom szerves részét képezték, végül pedig együttesen az osztrák-magyar finánctőke, a soknemzetiségű osztrák-magyar államrendszerbe tagozódott be, s nőtt vele szervesen össze." Hanák Péternek arra a megjegyzésére válaszolva, hogy a magyar finánctőke csak az osztrák-magyar finánctőke képviselője volt-e, Sándor Vilmos kifejtette, hogy a finánctőke vizsgálatánál nemcsak a tulajdon, hanem a birtokviszonyokra is tekintettel kell lenni. Számos esetben az osztrák-magyar finánctőke magyarországi hitelügyeinek és nagyipari vállalatainak irányításában a magyar monopolista bankok gyakorolták az ügyvezetést, tehát az osztrák-magyar finánctőke megbízása alapján ós képviseletében a működő tőke feletti birtokjogot. Az ilyen esetekben jogos az a megállapítás, hogy a magyar finánctőke az osztrák-magyar finánctőkót képviselte. „A fennállott birtokviszony azonban bármennyire fontos tényezője volt a magyar finánctőke fejlődésének és tőkefelhalmozásának, nem alkalmas mérce a tulajdonviszonyon alapuló függőség fokának megállapítására" — mondotta. A mezőgazdaság porosz utas fejlődésének a gyáripar fejlődésével való összefüggése kérdésével kapcsolatban Pach Zsigmond Pál azt hibáztatta, hogy a disszertáció nem tért ki a nagybirtok ipari vállalkozásainak ismertetésére. „A porosz utas fejlődós problémája a nagyipar vonatkozásában nemcsak azt jelenti, hogy a nagybirtok milyen befolyást gyakorol a nagyipar fejlődésére, hanem azt is, hogy a nagybirtok maga milyen közvetlen szerepet visz az iparban ; a nagybirtokosok — akik a porosz utas fejlődós folyamán a mezőgazdaságban egyre inkább tőkés vállalkozóvá válnak s egyéb tőkés üzletekben is jelentős mértékben részt vesznek — mennyiben válnak ipari vállalkozóvá is, elsősorban a mezőgazdasági termeléshez szorosan kapcsolódó iparágakban : az élelmezési, ill. mezőgazdasági iparágakban. Ezt a kórdóst azonban Sándor Vilmos határozottan nem teszi fel, legfeljebb itt-ott érinti, — annak ellenére, hogy feltárt ós közölt anyaga lehetőséget nyújtana számára ebben a vonatkozásbari is bizonyos eredményekhez jutni." A vita során Pach kifejtette, hogy a mezőgazdasági ipar fejlődése 1848 előtt döntően a nagybirtok közvetlen vállalkozásaként indult meg. A kiegyezés körül azonban a helyzet megváltozott, a mezőgazdasági ipar nagyarányú kibontakozása túlnyomóan már a nagytőke ipari vállalkozását jelenti. A malomipar, a cukoripar, a szeszgyártás területén nagyrészt a nagytőke túlsúlya dominál. „Az eddigi kutatások számbavétele alapján tehát a magyarországi porosz utas fejlődésnek egy érdekes — a németországi viszonyoktól eltérő — sajátosságára bukkanunk : amikor nagyipari fejlődésünk irányát a XIX. század második felében messzemenően befolyásolta a nagybirtok érdekeinek 25 Saáaadok