Századok – 1957

Krónika - A magyar történészek ünnepi megemlékezései a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójáról - 886

KRÓNIKA 889 1918 tavaszán megkezdődött az antant-hatalmak fegyveres beavatkozása. Az intervenciós csapatok ellen vívott harcokban kiemelkedő szerepük volt a Vörös Hadsereg internacionalista egységeinek, amelyeket az 1918 áprilisában tartott forradalmi hadifoglyok és poltikai emigránsok összoroszországi kongresszusa hívott létre. Már az első internacionalista egységek parancsnoki karában számos magyarral találkozunk, pl. Vienermann Jenő, Gerendás, Varga Gyula, Gavró Lajos, Nikii Gyula, Kellner Sándor, Münnich Ferenc. Omszkban Ligeti Károly vezetésével magyarokból álló vörösgárdista egység alakult. Az 1918-as moszkvai ellenforradalmi felkelés leverésében magyarok is résztvettek, Kun Béla vezetésével, Jelentős szerepet játszottak a magyar internacionalisták az észak-kaukázusi fronton és Közép Ázsiában, így Taskentben, az ashabádi és orenburgi frontokon is. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulása lelkesítőleg hatott a volt magyar hadifoglyokra, Kievbe siettek, hogy — az időközben megalakult — Nemzetközi Vörös Hadsereggel utat törjenek a forradalmi Magyarországra. Ezt azonban megakadályozta Grigorjev atamán lázadása, majd Petljura bandáinak tevékenysége. 1919-ben több ezer magyar vörös katona harcolt az orlov-kromszki hadműveletekben, a ferganai és szemirecsjei frontokon. A lengyel pánok támadásának visszaverésérc a Magyar Csoport tagságának 20 százalékát a frontra küldte. Vrangel csapatainak megsemmisítéséből is kivették részüket a magyarok : Zalka Máté internacionalista ezrede a perekopi erődílményelten harcolt, Kun Béla tagja volt a déli front katonai tanácsának. Befejezésül az előadó az internacionalisták történetének kutatásával kapcsolatos számos problémára hívta fel a hallgatóság figyelmét. Vinke Mihály, az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Magyar Csoportjának volt tagja visszaemlékezésében elmondotta, hogy 26 éves nyomdász volt, amikor 1916 nyarán orosz fogságba esett. Mint hadifogoly megismerte és megszerette az orosz munkásokat , parasztokat. 1918 elején egy Moszkva melletti hadifogoly-táborban volt, amikor nyomdászt kerestek. Ö jelentkezett, s így került Moszkvába, a Magyar Csoporthoz. A Csoport akkor indította meg a Szocialista Forradalom c. lapot. Ettől kezdve ennél a lapnál dolgozott, lakásról, ellátásról, pénzről a magyar elvtársak gondoskodtak részére. Gyakran találkozott Kun Bélával, Szamuely Tiborral. A tisztelet és szeretet hangján emlékezett meg Vinke Mihály Leninről, akit sokszor személyesen látott. Elmondotta, hogy Lenin bízott a magyarokban, 1918. május 1 -én a Vörös Téren magyar vörösgárdisták voltak Lenin elvtárs személyes védelmére kirendelve. A Moszkvában levő volt magyar hadifoglyok a harcokból is kivették részüket. Az 1918 júliusában Moszkvában ldtört ellenforradalmi felkelés idején 160—180 magyar foglalta vissza a főpostát az ellenforradalmároktól. Segítségüket Lenin személyesen köszönte meg. Ezután elmondta, hogy a magyarországi 1918 -as októberi forradalom hírére indult haza Moszkvából. Decemberben érkezett meg s Cegléden végzett párt munkát. A Tanácsköztársaság kikiáltása után mint a ceglédi forradalmi törvényszék tagja dolgozott. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták, s három évig a kecskeméti börtön foglya volt. Ezután következett Gábor Sándorné, a Párttörténeti Intézet munkatársának korreferátuma „Az oroszországi forradalmi mozgalmak visszhangja a magyar dolgozók hadifoglyokhoz írt leveleiben" címmel. Az előadó bevezetésképpen ismertette a hadifogolylevelezést cenzúrázó budapesti cs. és kir. bizottság létrejöttét, feladatkörét, munkáját és anyagát. A bizottság havonta feldolgozta az orosz hadifogságba esett magyarországi katonákhoz hazulról küldött leveleket, s a levelek tartalma alapján jelentést készített a lakosság különböző rétegeinek helyzetéről, politikai hangulatáról. A jelentésekben sokat idéztek magukból a levelekből is, így ezek rendkívül fontos, történelmi dokumentumok. A következőkben e bizottság anyagán keresztül mutatta be az előadó az Októberi Forradalom hatását a magyar dolgozókra. Az 1917 június-júliusi jelentések a fonongó hangulat s a népmozgalmak általános terjedéséről adnak hírt, a mellékelt levélrészletek pedig kifejezik azt a reményt, hogy az orosz forradalom véget vet a háborúnak. Az Októberi Forradalom győzelmével e remény új talajt talál, a levelekben minduntalan visszatérő gondolat „Oroszország — a béke". A hozzátartozók írásaiból kitűnik, hogy az orosz hadifoglyokkal mindenld szipmatizál, senki sem teldnti ellenségnek őket. A breszt-litovszki fegyverszüneti tárgyalásokat feszült figyelemmel kísérték a levélírók; voltak akiit józanul a központi hatalmak hódító törekvéseiben látták a békekötés akadályát. A béketárgyalások megakadásának hírére 1918 januárjában általános politikai tömegsztrájkot kezdett az ország lakossága. „Itt Pesten nagy sztrájk van a békéért, egész Magyarország nem dolgozik. . .", „Itt általános a munkabeszüntetés és valószínű, hogy hamarosan kitörhet a forradalom. . ." — írják a levelekben. A március 3-i különbéke lehetővé tette, hogy a magyar hadifoglyok hazatérjenek Oroszországból, de rövidesen mennek a figyel-