Századok – 1957

Szemle - Roller; Mihail: Despre răscoala flotei romînie din decembrie 1917–aprile 1918 şi lupta marinarilor romîni pentru apărarea revolţiei din oktombrie (Ism. Csatári Dániel) 843

SZEMLE 843 GH. HAUPT : DIN ISTORICUL LEGĂTURILOR REVOLUŢIONA RE KOMÏNO — RUSE 1849—1881. (Bucureşti, Editura Academiei Republicii Populare Romíné. 1955. 272 1.) A ROMÁN-OROSZ FORRADALMI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBŐL 1849—1881 TITU GEOKGESCU ŞI GAVRIL MÄRCU: POTEMKINIŞTII ÍN ROMÎNIA. 50 DE ANn DE LA RĂSCOALA MARINARILOR DE PE CRUCUŞISATOUL „POTEMKIN". 1905—1955. (Bucureşti, Editura de Stat pentru Literatură Politică. 1955. 206 1.) „A PATYOMKIN" MATRÓZAI ROMÁNIÁBAN. A FELKELÉS ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓJÁRA 1905-1956. MIHAIL KOLLER: DESPRE RĂSCOALA FLOTEI ROMÎNIE DIN DECEMBRIE 1917—ÄPRILIE 1918 ŞI LUPTA MARINARILOR ROMÎNI PENTRU APĂRAREA REVOLUŢIEI DIN OKTOMBRIE (Lupta de Clasă, Decembrie 1955. 108—122. I.) A ROMÁN FLOTTA 1917 DECEMBER-1918 ÁPRILISI FELKELÉSE S A ROMÁN TENGERÉSZEK IIARCA AZ OKTÓBERI FORRADALOM VÉDELMÉÉRT Kétségtelen, hogy az egymás szomszédságában élő népek történelmének gyakoriak a közös, érintkező pontjai: Különösen vonatkozik ez Románia történetére, hiszen az ország földrajzi fekvése — eltekintve ezúttal a társadalmi és gazdasági viszonyok azonosságától — többször lehetővé tette az Oroszország történetével való egybefonódáöt. Románia és Oroszország közvetlen szomszédsága közrejátszott abban, hogy Oroszország nem egyszer befolyásolta Románia politikai életének alakulását. Azok az eszmék például, amelyek Oroszországban születtek — és fordítva is, bár csökkentebb hatáskörrel — áthatoltak Románia határain és tovább gyűrűztek a szomszédos országban. A román polgári történetírás politikai meggondolásból, az említett körülményekből kiindulva csak azt a negatív hatást igyekezett kiemelni, amelyet a cári Oroszország Románia történetének alakulására gyakorolt. Most ezért elsősorban a két ország közötti pozitív kapcsolatok feltárására vţm szükség. Ez a megfontolás vezette Gheorghe Haupt kandidátust, Titu Georgeseut. és Gavril Marciit, továbbá Mihail Roller akadémikust, akik ismertetésre kerülő munkáikban a román —orosz forradalmi kapcsolatok különálló, de mégis egységes keretbe illeszkedő fejezeteit dolgozták fel. * Munkája bevezetésében Gh. Haupt rámutatva arra, hogy az oroszországi forradalmi eszmék romániai hatásában nagy szerepet játszott a két ország társadalmi viszonyainak azonossága, nagy teret szentel Románia 1848 utáni társadalmi helyzetének vizsgálatára. Ennek során megállapítja, hogy az ország politikai függősége miatt a kapitalizmus fejlődésének üteme az iparban és mezőgazdaságban egyaránt lassúnak bizonyult, majd az egységes belső piac megteremtése (azaz a fejedelemségek egyesülése) szükségességének kérdéseit elemzi. Ezzel kapcsolatban fejti ki, hogy — a korábbi felfogással ellentétben — a nemzeti egyesülésben elsősorban a városi demokratikus tömegeknek (kispolgárság, értelmiség, munkásság) s nem a román emigrációnak volt elsődleges szerepe. Amíg a liberális burzsoázia a nemzeti egyesülés ürügyén — ennek beteljesülését a nagyhatalmaktól várva — igyekezett a szociális kérdéseket háttérbe szorítani, addig kezdetben Bălcescu állt ki az egyesülés forradalmi útjának biztosításáért, majd a népi tömegek Cuzát megválasztva, létrehozták azt. Az 1859 utáni fejlődést elemezve Haupt részletesen tárgyalja azokat a parasztmozgalmakat, melyek a politikai egyesülés mellett a társadalmi kérdések megoldását is eürgették. Az 1864-es jobbágyfelszabadítással kapcsolatban a szerző rámutat arra. hogy a törvény nem számolta fel a feudális maradványokat, ezért az ipari fejlődés változatlanul lassú és csak 1878 után gyorsul meg. A feudális maradványok nemcsak a gazdasági fejlődést nehezítették,