Századok – 1957
Szemle - Nyelvünk a reformkorban (Ism. Vörös Károly) 830
830 SZEMLE dina — pohánka, kalangya — kepe) összekapcsolása hiáiiyzik, hanem többnek (házipénztár, hely, honoratior, hold, irtásföld, Kabinettschreiben, libertinus, marchalis gyűlés, mérőföld, oktál, remanentialis, subsidium, tönköly) magyarázata ki nem elégítő, sőt — ami nagyobb baj — itt-ott hibás is. Megjegyzéscink, molyek nagy részét gondosabb átnézés, egybehangolás, simítás feleslegessé tette volna, nem csorbíthatják az egész vállalkozásnak már elöljáróban méltatott jelentőségót. Ismételjük, e kötetet csak első s máris számottevő lépésnek tekintjük azon az úton. mely történészek és statisztikusok összefogása révén statisztikai módszsrrel feldolgozható kútfőinknek fontosságúkhoz méltó értékesítéséhez vezet. Nem kell részleteznünk : épp a materialista történetírás számára mekkora súlya van a fejlődós, kivált a termelőerők fejlődése konkrét, mennyiségekben való érzékeltetésének. Ahhoz azonban, hogy ezt elérhessük, arra is szükség van, hogy idevágó forrásanyagunkról — különösen területileg megosztott urbáriumainkról s más összeírásainkról — helytörténeti alapon is kiaknázható pontos áttekintéssel rendelkezzünk. A Levéltárak Országos Központjának irányítása alatt állami levéltárainkban már megindult az elsődlegesen hozzáférhető feudáUs összeírások jegyzékbe vétele ; kívánatos, hogy ez a sokat ígérő munka többi levéltárainkra is kiterjesztessék. Nemcsak történeti statisztikánk : helytörténeti irodalmunk oly kívánatos felvirágzásának is fontos előfeltétele ez. S végül : hadd tekintsük a szóban forgó munkát nemcsak a történeti statisztika, de az. újabbkori forrásismeret és forráskritika szempontjából is kezdeményező jelentőségűnek. Az utft>bi időben sokat beszéltünk arról : milyen nagy érdeke fűződik történettudományunknak ahhoz, hogy az eddiginél szilárdabban épüljön történeti kútfőinkre — ehhez azonban előbb azok számbavétele s elemzése szükséges. E téren a középkort illetően támaszkodhatunk oklevóltani s az elbeszélő kútfőkkel foglalkozó irodalmunkra ; a Mohácsot követő időszakra nézve azonban főbb írott kútfőcsoportjaink kritikai mórlegelése úgyszólván teljesen hiányzik. Nos, a fenti munka ebben a vonatkozásban is elindulásnak tekinthető. A tárgyalt források ugyanis nemcsak statisztikai módszerű feldolgozásra adnak lehetőséget, hanem, számszerű és — egyikben-másikban igen jelentős — szöveges adataikkal egyaránt, más jellegű kiaknázás szempontjából is roppant értéket képviselnek. Amikor tehát az ismertetett kötet történeti háttér keretében kópét ad e kútfők létrejöttéről s megismertet a felhasználásukat illető tudnivalókkal, forrásismeretünket gyarapítva, utat nyit s remélhetőleg kedvet is ébreszt minél szélesebb -körű felhasználásukhoz. S nem kis részben ezen múlik, hogy újabbkori történetünk századairól, abban is mindenekfölött dolgozó népünk munkájáról s életéről az eddiginél teljesebb, megfoghatóbb, reálisabb képet rajzolhassunk. WELLMANN IMRE NYELVÜNK A REFORMKORBAN (Tanulmánygyűjtemény) Szerkesztette : Pais Dezső. írták : Derne László, Fábián Pál, Gáldi László, Kovalovszky Miklós, T. Lovas Rózsa, Terestyéni Ferenc, Tompa József (Budapest. 1955. XVI + 624 1., 10 tábla) Az előttünk fekvő testes kötet a magyar nyelvészek 1848 centennáriumára készült, a forradalom és a szabadságharc, valamint a megelőző évtizedek nyelvi állapotát, nyelvfejlődósét rögzíteni hivatott munkálatainak eredménye. A kiadhatása körüli" problémákról a szerkesztő Pais Dezső előszava tájékoztat. A kötet áttanulmányozása után valóban meggyőződhetünk róla : a munkálat kéziratban maradása jelentős vesztesége lett volna nemcsak nyelv-, hanem történettudományunknak is. Nyelvészeti jelentőségének megítélésére nem érezzük magunkat illetékesnek, de úgy véljük, hogy e „gyűjtelókes kötet" módszertanilag feltótlenül úttörő vállakózás és egy adott korszak nyelvének sokoldalú, kereszt- és hosszmetszetben történő vizsgálatával rendkívül bő következtetések levonásához nyújt alapot. Különösen akkor, ha az adott korszak nemzeti történelmünknek ilyen jelentős szakasza : a magyar nemzettéválás befejeződósének, a magyar polgári nemzet kialakulásának kora. Ez utóbbi körülmény — tekintetbe véve a nyelvnek a nemzettóválás folyamatában elfoglalt elsőrendű jelentőségét — teszi a munkát különösen tanulságossá történettudományunk számára, mégpedig nemcsak végső következtetésében, hanem éppen a részletkutatások eredményeiben is.
