Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
78 MÁLYTJSZ ELEMÉR mint 1437-ben Pozsonyban, következőleg királyT és köznemesség nem érezhették annak szükségét, hogy egymásnak kezet nyújtsanak. A köznemességnek, magára maradva, úgy kellett előre haladnia, hogy senkit meg ne sértsen. A krakkói feltételekhez kapcsolódva, a Vitéz által előrelátóan biztosított előnyöket használta ki. Elnyerve ott a király ígéretét, hogy az ország szokásait, valamint elődeinek decretumait megtartja, magától adódott számára a feladat : nem sokat törődve a bizonytalan régi szokásokkal, amelyek úgyis a mindennapi igényekhez szoktak alkalmazkodni, összeszedni azokat a törvényeket, amelyek kiváltságait írásban megrögzítették. Ilyeneknek II. András aranybulláját, III. András 1298-i és I. Lajosnak az aranybullát megerősítő 1351-i decretumát találták. Az utóbbi felhasználása nem meglepő, mivel időben is viszonylag közel esett hozzájuk, abból pedig, hogy az 1397-i temesvári decretum is magába olvasztotta, ismeretét folyamatosnak tekinthetjük. Annál feltűnőbb az 1298-i törvény politikai jjelentőségének és hasznosíthatásának felismerése. Éles szemnek kellett észrevennie és — szólaltassuk meg a mi kutatói érdekünket — megmentenie az enyészettől. Mindezeket a decretumokat egy libellus-ba összefoglalták és a király elé terjesztették jóváhagyás végett. Ulászló nem térhetett ki a kérés teljesítése elől s a köznemesség kiváltságait összefoglaló decretumokat megerősítette. Az 1439-i decretum ezzel nemcsak hozzákapcsolódott történeti előzményeihez, hanem azok folytatásának tűnt fel. Ulászló természetesen csak általánosságban mondja meg, kik terjesztették eléje a libellus-t. Az universitas regni volt ez. Tehát, betűszerinti értelemben, az előkelők is. Arról azonban, hogy a valóságban a köznemesség igényei érvényesültek, közvetve maga Ulászló is bizonyságot szolgáltatott. Kijelentette ugyanis, hogy az átírt decretumokban foglalt rendelkezéseket mind a mostani és jövőbeni prelátusokkal, mind pedig valamennyi báróval, bíróval (=iudices'(), miles-szel és előkelővel meg fogja tartatni.13 2 Az universitas regni-nek másik — és tegyük hozzá : hatalmasabb fele tehát az, amelyre terhet, saját érdekeinek visszaszorítását jelenti a köznemesi kiváltságok tiszteletbentartása, s mert az semmiképpen sem valószínű, hogy önmagának a helyzetét kívánta volna nehezíteni, a libellus összeállítójának a köznemességet kell tekintenünk. Sajnos, még mindég túlságosan általánosságban mozog feltevésünk. Talán közelebb visz a megoldás felé, ha figyelembe vesszük, hogy a decretum befejező része további hat új articulust tartalmaz, amelyek közül öt egyházi vonatkozású, sőt három az 1439-i decretumnak a hiányát hivatott pótolni, amennyiben törvénybe iktatják Zsigmond egyházpolitikájának vívmányait.18 3 Annak megtiltása, hogy bárki pápai bullával egyházi javadalmat szerezni vagy pereskedni próbáljon, a tilalom áthágóinak büntetése, ugyanakkor a magyar egyházi bíróságtól a pápai kúriába vagy zsinat elé fellebbezésnek a lehetővé tétele talán megengedi a feltevést, hogy a háttérben olyan klerikust keressünk, aki helyesnek tartja a Zsigmond-féle egyházpolitikát, és — mint általában a zsinati kor magisterei — híve annak a felfogásnak, hogy a magyar 132 Kovachich: Sylloge I. k. 71. 1. 133 Az ily szempontból közömbös határozat szerint senki sem veszítheti el birtokjogát, ha az, akinek elzálogosította birtokát, a hűtlenség bűnébe esik, a másik két articulus biztosítja valamennyi nemes tizedmentességét, a klerikusokat pedig arra utasítja, hogy jobbágyokkal támadt viszályukban előbb a földesúrhoz forduljanak elégtételért s csak azután idéztessenek egyházi törvényszék elé.
