Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
TURKEVEI SZEGÉNYPARASZTOK KÜZDELME A FÖLDÉRT 1945—46-BAN 743 tette a munkája során jelentkező problémák megoldására. A levél egyikmásik gondolatsora igen elgondolkodtató. Ilyenek pl. a történelemből vett példái. A bizottság tagjai egyszerű parasztemberek voltak, sok iskolát nem járhattak, s amit tanítottak is nekik történelemből, az biztosan nem az egyr szerű nép igazsága volt! És íme a levélből mégis az derül ki, hogy a turkevei szegényparasztok figyelemmel kísérték a történeti eseményeket. Csak éppen nem úgy értékelték, ahogyan azt a Horthy-rendszer iskoláiban, vagy még előbb, megtanulhatták. Külön történelemszemléletük volt, amely nem alkotott ugyan egységes rendszert, elméletileg sem volt szépen megformulázott, de igaz volt. Generációk tapasztalata adta hozzá az „anyagot". így kovácsolta ki paraszti nemzedékek tapasztalata a túrkevei bizottság memorandumának pl. azt a mondatát, hogyr „a földbirtok Magyarország fennállása óta mindig a hatalom alapja volt". De nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, hogy a roppant igyekezet ellenére, amellyel a 25 éves ellenforradalmi rendszer 1919-et, a magyar munkások első hatalmát befeketítette és vele szemben a fasizmust dicsőítette, a levél írói mégsem a hivatalos álláspont szerint értékelték ezt a Magyr ar Tanácsköztársaságot. Ok nem felejtettek, őket nem lehetett megzavarni. Ők azokat ítélték el, akik az 1919-es munkásvezetőket meggyilkolták, akik Madrid elestére áldomást ittak. Nagyon helytelen lenne azonban azt hinni, hogy a túrkevei szegényparasztok és a soraikból kiemelkedő vezetők kiállása 1945—46-ban teljesen spontán fejlődés eredménye lett vona. Korántsem, nemcsak ösztönös, önmaguktól formálódó megnyilatkozások voltak már ezek. Az osztályhelyzetből fakadó spontán osztályöntudat mellett a turkevei szegényparasztok gondolkodására nagy hatással voltak a századforduló parasztmozgalmai, majd a munkásmozgalom, mely eleven talajra talált itt és százak gondolkodását formálta, csiszolta. Ezekből váltak az 1919-es forradalom aktív harcosai és őket később, az ellenforradalom hatalomraj utása utáni üldöztetés sem tudta elriasztani a munkásmozgalomtól. Ekkor is eljárogattak a munkáskörbe — a század első éveiben épült, szegény földmunkások pénzén, munkaerejével — s a legfigyelmesebb csendőr ellenőrzés mellett is találtak módot politikai kérdések megvitatására. Ilyen előzmények után természetes, hogy a város felszabadulása után e politikailag legfogékonyabb emberek azonnal a Magyar Kommunista Párthoz kapcsolódtak. Ahhoz a párthoz, mely az ország demokratikus átalakítását a legkövetkezetesebben képviselte, mely a földkérdéshez, a parasztkérdés megoldásához leginkább a szegényparasztság oldaláról közeledett. A turkevei szegényparasztok és a Kommunista Párt egymásratalálása volt a legfőbb biztosítéka annak, hogy a turkeveiek nem tévedtek el a felszabadulás utáni nehéz politikai helyzet útvesztőiben. A Párt meghallgatta őket, tanult észrevételeikből, s ők megkapták a Párttól a munksámozgalom több évtizedes harcainak tapasztalatát, s az elméletet, mint biztos vezetőt. Eléggé leverő az a kép, amelyet a levél írói a szegényparasztok, újgazdák magatartásáról adtak. Talán még ellentmondásként is hat a róluk eddig elmodottakkal? Pedig nem az! A szegénységből való kikerülés lehetősége nagy kerítő! Ilyenkor akadnak jócskán, akik nem elég kényesen válogatják meg ehhez a módszereket, hanem örülnek, hogy egyszer végre rajta vannak a boldogulás útján és mennek előre vakon, megfontolás nélkül. Ez történt Turkevén is.l Korántsem szabad azonban azt hinni, hogy ez a kép az újgazdák valamennyiére vonatkozik, még akkor sem, ha a levél általánosít. A levél
