Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
740 M. SOMLYA1 MAGDA míg 5. Farkas Bálint a Nemzeti Paraszt Párt, 6. Szilágyi Mihály Kisgazda Párt, és 7. Kovács Imre a Szociáldemokrata Párt képviselői voltak a Bizottságban. A Bizottságban, tagjainak különböző pártállása ellenére — ahogyan elmondják —, nem volt értetlenség, nem volt szűk pártérdekekből táplálkozó vita. Ha arra gondolunk, hogy különböző pártállásuk mellett közös volt valamennyiüknél nincstelen, szegényparaszti mivoltuk, akkor ezt természetesnek fogjuk találni. Sikeres munkájuk másik titka, hogy nem hagyták magukat egyes emberek érdekeitől befolyásolni. Maguk mondják el, hogy sokan akarták őket megkísérteni, megvesztegetni, ők azonban rájuk mordultak : ,,Ti osztjátok a földet vagy mi? No akkor eredjetek innen". A bizottság kollektíven dolgozott. Munkájukról havonta egyszer beszámoltak egy bővebb, 28 tagú bizottságnak, mely a tanácskozó testület szerepét töltötte be a héttagú bizottság mellett. A bizottság tagjai sok időt töltöttek munkában, szolgálva a földreform ügyét, különösen a kezdeti időkben. Egy 1945. augusztus 13-án készült kimutatásuk szerint a bizottság 10 tagja márciustól júliusig 825 teljes munkanapot fordított a földreform végrehajtásával kapcsolatos teendők elvégzésére.5 6 Sok ez, különösen ha figyelembe vesszük, hogy nyár volt, az egyedül lehetséges ideje annak, hogy a nincstelen szegényparasztok — mint amilyenek a bizottság tagjai is voltak — megszerezzék az egész évi kenyérnekvalót. Munkájukért ugyan megkapták a szokásos napszámbért, de azt is mindig késve és különben is az egyre fokozódó infláció miatt azzal nem sokra mehettek. A bizottsági tagok úgy emlékeznek vissza, hogy három hónapon át kaptak havi 600 P. fizetést, de ebből egy pár tyúknál többet nem tudtak venni. A bizottsági tagok nehéz anyagi helyzetük miatt kénytelenek voltak a város vezetőségéhez fordulni a következő beadvánnyal. „Turkeve megyei Város Képviselő Testületének. Alulírottak Turkeve m. város Földigénylő Bizottságának tagjai azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk a T. Képviselő Testülethez, hogy nekünk, akik a Földigénylő Bizottságok felállítása óta megszakítás nélkül minden időnket az új demokratikus Magyarország felépítésének szolgálatába állítottuk, s így nem volt. alkalmunk a jövő évi fejadagunkat sem gépnél, sem másutt megkeresni, viszont a fizetésünkből a jelenlegi és a várható árak mellett azt feketén megvenni a legjobb jóakarat mellett sem tudjuk, ismételten kérjük a T. Képviselő Testületet, hogy részünkre munkánk méltánylásaképpen jövő évi búza fejadagunkat maximális áron kiutalni szíveskedjék. Ha ez nem áll 1 módjában úgy kérjük ügyünket magáévá tenni és érdekünkben arra illetékeseknél eljárni. 1945. szept. 14."5 7 Ebből is kitűnik, ami egyébként is biztos, a bizottság tagjait nem anyagi haszon vezette. Osztályharcos magatartásuk, hivatástudatuk volt jó munkájuk legfőbb rugója. Ennek bizonyítására elég ha leközöljük azt a levelet, amelyet 1946 májusában írtak Veres Péternek, az Országos Földbírtokrendező Tanács elnökének.5 8 A levél hosszú, de tartalmát tekintve megérdemli a szinte teljes egészében való közlését. A levél célja az volt, hogy abban a magárahagyatottságban, amiben dolgoztak, valaki „felülről szóljon" már hozzájuk s mondja meg, hogy jó vagy nem jó amit végeztek, s ahol bizonytalanul állanak a döntés előtt, ott legyen, akitől egy-két hasznos tanácsot kapnak. Ez a „valaki" nem jöhetett a megyétől, hiszen az ellenlábasuk 58 Uo. sz. n. 57 Uo. sz. n. 58 A levél másodpéldányát a Bizottság megőrizte a saját iratai között és ez bekerült a szolnoki Állami Levéltárba. Ezt használtam itt fel.
