Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
718 M. SOMLYAI MAGDA Hogy a kormány a földreform végrehajtásáról így, a szegényparasztok javára intézkedett, természetesen következett abból, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány alapvetően a munkások és parasztok hatalma volt, melyben a Kommunista Párt szava döntő súllyal bírt. A felszabadult országrészeken már a földreform-rendelet megjelenése előtt szegényparasztok ezrei követelték a földosztást a kormánytól, nem egy helyen kiosztási tervezetet készítettek, sőt osztották is a földet. A kormány a földreform-rendelet meghozatalánál figyelembe vette ezt és támaszkodott a szegényparasztok e spontán törekvéseire és a rendelettel azt terjesztette ki országos méretűvé. Azzal, hogy a szegényparasztok törekvése így összefonódhatott a törvény erejével, a mozgalom szárnyakat kapott és óriási lendülettel indult el a megvalósulás útján. Turkevén—alig hogy elvonult a háború, a front, még 1944 októberében — a rend hamarosan helyreállt. Elsősorban munkásmozgalmi múltú parasztok vették kezükbe az ügyeket és intézkedéseikkel megindították a város életét a demokratizálódás útján. A Szovjet Hadsereg jogos igényeit megértve és teljesítve, jó kapcsolatot teremtettek a szovjet városparancsnokkal, akitől komoly segítséget kaptak a város rendjének, nyugalmának helyreállításához. Azzal, hogy biztosítani tudták a város belső rendjét, részeseivé lettek az egész felszabadult otszágrész új élete kialakításának is. A turkevei dolgozók célja, törekvése, a többi felszabadult község és város dolgozóinak akaratával együtt, az iránymutató szerepét jelentette a kibontakozás útján. Így pl. a földkérdésben elfoglalt álláspontjuk. Földhöz akartak jutni a turkevei nincstelenek is. Kora tavasszal már össze is álltak néhányan a legöntudatosabbak közül és elkészítették egy ideiglenes földosztási tervezetet — egyelőre azzal a céllal, hogy ne maradjon parlagon a föld. Ez a spontán próbálkozás nagyrészt hozzájárult ahhoz, hogy amikor a földreformról szóló rendelet március 18-án megjelent a sajtóban, a turkeveiek szinte percnyi késedelem nélkül meg tudták alakítani a Földigénylő Bizottságot és hozzákezdhettek — most már a rendelet útmutatása alapján — a földreform végrehajtásához. Április 17-én a bizottság tagjai ünnepélyes esküt tettek : „Mi, a községi földigénylő bizottság tagjai, becsületünkre és lelkiismeretünkre fogadjuk, hogy tisztünkben legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint, kedvezés és részrehajlás nélkül járunk el, tisztünkkel összeférhetetlen tevékenységtől tartózkodunk és a hivatali titkot megőrizzük . . ."2 Április 7-ről keltezett az első írásos dokumentum, mely a földreform végrehajtásáról beszél. Ez elkobzási határozat. Mint az elsőt, hadd idézzük teljes szövegével: „R. J. 208 kat. hold birtokát elkobzásra javasolja a bizottság, mert férje országgyűlési képviselő a földreform mindenkori ellensége és apja az Országos Földbirtokrendező Bíróság elnöke, a Nagyatádi-féle életképtelen földreform egyik létrehozója volt."3 Lehet, hogy véletlen, de lehet tudatos válogatás eredménye is, hogy éppen erre a birtokra mondták ki elsőnek az elkobzási határozatot. Akár így, akár úgy történt, az elkobzás megindokolása mindenesetre éles elhatárolást jelent attól, ami a múltban történt. Bizonyságtevés amellett, hogy ha a szegényparasztok intézik a földhözjuttatást, akkor nem ismétlődhetik meg a Nagyatádi-féle földreform-paródia. 2 Állami Levéltár, Szolnok. Szolnok megyei Földhivatal iratai. Községi Földigénylő Bizottsági iratok. Turkeve (Szám nélkül) (Továbbiakban : A. L. Szolnok. K. F. B. iratok Turkeve.) 3 A. L. Szolnok. K. F. B. iratok Túrkeve. sz. n.
