Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
68 MÁLYUSZ BLEMKE büntetnie, azt a birtokost pedig, akihez ezek menekülnek, ugyancsak fekvőségeinek lefoglalásával kell sújtani, másrészt a kormányzó egy speciális esetben valóban kész volt élni a felhatalmazással.9 4 A kormányzó kétségtelenül biztosan számíthatott arra, hogy a nemesség megyénkint támogatja a bárókkal szemben. Az egyes akciók végrehajtásánál azonban már sok függött a megye vezetőségétől. Hunyadi és a köznemesség érdekei ismét találkoztak abban a pontban, hogy a vezetőség két felét elkülönítve egymástól, az alispánok rovására a szolgabíráknak juttassák a döntő szót. A kormányzó eljárását a következő példával szemléltethetjük. 1452-ben egy birtokfoglalás megtorlását és a jogos tulajdonos visszahelyezését tette Zala megye feladatává. A közgyűlés összehívásával, a vizsgálat lefolytatásával, valamint a további intézkedések végrehajtásával, az ispán és az alispánok elfogultságára hivatkozva, az auranai perjelt és a szolgabírákat bízta meg.95 Az érdemleges munka nyilvánvalóan az utóbbiakra hárult, a perjel, fegyveres erejével, az esetleges ellenállást volt hivatva megtörni. Az auranai perjelség élén ekkor Hunyadi rokona, Szentgyörgyi Székely Tamás állott.9 6 Más alkalommal, 1450-ben, a Nyitra megyei szolgabírák mellé — ispánjuk, Guti Országh Mihály elfogultságát hozva fel magyarázatul — Szentmiklósi Pongrác liptói ispánt rendelte ki.9 7 Nem világos, hogyan lehetett Országh oly viszályban, amely az Apponyi család tagjai közt tört ki s vezetett hatalmaskodásra, ' elfogult bíró, annál érthetőbb azonban Szentmiklósi megbizatása. Ő ekkor a kormányzó „feltétlen hívének" számított.9 8 Az ő és Székely szereplése — úgy < véljük — megmagyarázza, miként erősítette Hunyadi tervszerűen kormányzói « hatalmával, érdektársi, sőt családi kapcsolatai felhasználásával szövetségesét, a megyei nemességet. Még tovább ment Hunyadi az 1454-i decretummal. Ez a török elleni védelmet próbálta megszervezni minden erőnek hatalmas méretű, egyszeri > összefogása alakjában, felhasználva a rémületet, amely Konstantinápoly elfoglalásának hírére támadt. Hunyadi szerzősége magától értetődő. Amint a hadivállalat tervét az ő törhetetlen elszántsága kovácsolta ki,9 9 ugyanígy a kivitel módját is csak ő körvonalazhatta. Célja érdekében Hunyadi sok enged-34 Az országgyűlés Knauz N. szerint (Az országos tanács és országgyűlések története 1445—1452. Pest, 1858. 74. sköv. 1.) egy-két nappal szept. 20. előtt kezdődött s a hó vége előtt befejeződött, mivel szept. 29-én Pozsony város követei már hazatértek. Ugyancsak Knauz megállapítása szerint az országgyűlés „végzeményei még fel nem fedezvék". A tárgyalások kezdetét korábbra kell tennünk, mivel Hunyadi szept. 14-i rendelete a „jelen országgyűlésen" meghozott határozatra hivatkozik, az egyik végzés pedig éppen az említett utasításból rekonstruálható, (ex unanimi parilique voluntate ac deliberatione baronum, nobilium et procerum huius regni in hac presente congregatione generali•nobiscum existentium finaliter determinatum extitit ; conclusum etiam exstitit per prefatos barones et nobiles ac proceres. Zichy okmt. IX. k. 172.1.) 95 Sopron vármegye levéltárának oklevél-gyűjteménye. I. rész : Középkori oklevelek (1236—1526). Összeállította Sümeghy ü. Sopron, 1928. 115. 1. (A továbbiakban: Sümeghy: Sopron vm.) 96 Nagy I.: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1863. X. k. 559. 1. Pray (Dissertatio historico critica de prioratu Auranae. Bécs, 1773. 48. 1.) a Szentgyörgyi és Bazini Gróf család tagjának vélte. V. ö. még Házi 1/3. k. 289. sköv. 1., 1/4. k. 3., 68. 1. 97 A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett oklevelei. Budapest, 1906. I. k. 301. 1. (A továbbiakban: Apponyi okit.) 98 Szerémi és Ernyey J.: A Majthénviak és a Felvidék. Történelmi és genealógiai tanulmánv. Budapest, 1912. I. k. 275. 1. 99 Elekes L.: Hunyadi. Budapest, 1952. 423. sköv. 1.
