Századok – 1957
Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654
MAGYAK ÉS SZERB MTTNKiSOK ÉS SZEGÉNYPABASZTOK KÖZÖS HARCAI 1905—1907-BEN 687 sági napszámosok, malommunkások, kocsisok stb. (250-en), továbbá mintegy 30 cipészsegéd szüntette be a munkát".5 5 Igen erőteljes és eredményes sztrájk zajlott le Karlován. Itt eddig „1 /15 részért arattak, a kukoricát negyedéből művelték. Ha a munkás kapott egy-két lánc* negyedes kukoricát, akkor 10—15, néha 20 napot is robotolnia kellett télen és tavasszal, s ezen felül, amikor a gazda kivitte a mezőre, a szegény munkás köteles volt 1 koronát fizetni a gazdának azért, mert az megmutatta neki a földet, ahol dolgozni fog. A munkások összes feltételeit csak hat heti sztrájk után fogadták el. .. Kiharcoltak kaszálásért 3 korona napszámot, a gabonát tizedéből és lánconként 1 koronát és 15 kiló lisztet, megszüntették a robotot."5 6 Láthatjuk, hogy a Karlován lezajlott sztrájk szinte az igen súlyos feudális csökevények elleni béremelési követeléssel összekötött eredményes harc mintapéldájának tekinthető. A nagykikindai általános sztrájk győzelmes befejezése után a mezőgazdasági munkások harcának súlypontja rövidesen újból a törökkanizsai járásba került vissza. A járásban teljes erővel az aratás elején tört ki az újabb sztrájkharc, s az aratás és cséplés egész ideje alatt tartott. Egyik helyen még be sem fejeződött, már másik helyen ütötte fel a fejét. A sztrájkmozgalom június 20-án indult ki Törökkanizsáról és Torontál-Józseffalváról. A hatóság erőszak alkalmazásával akarta a sztrájkot letörni, mintegy száz munkást letartóztatott. A főszolgabíró — aki különben a járás leggazdagabb birtokos családjának, a báró Tallián-családnak volt tagja — azzal az ürüggyel, hogy a sztrájkolok törvénytelen módon igyekeznek megakadályozni a sztrájktörők munkáját, elrendelte a törökkanizsai sztrájktanya feloszlatását. A munkások a rendeletet nem vették tudomásul. Erre másnap a főszolgabíró maga ment ki, hogy rendeletének érvényt szerezzen. A munkások a főszolgabíró személyes felszólítására sem voltak hajlandók elhagyni a sztrájktanyát. Ekkor a főszolgabíró intézkedésére csendőrség és katonaság lépett közbe. ,,A csendőrök szuronyrohamot intéztek a tömeg ellen — számol be a Világszabadság az eseményről —, mikor is Ricze István, Batancsev Obrád és Kovácsev Jovan mellükön meg karjukon súlyosan megsebesültek . . . a munkások futni kezdtek. A katonák, a csendőrök utánuk rohantak. Futás közben még sok munkás megsebesült... A csendőrség még több szuronyrohamot intézett a munkásság ellen, mire ezek a szövetség helyi csoportjába mentek .. a szervezet működését Tallián főszolgabíró beszüntette, a helyiséget bezáratta."5 7 A sztrájk még aznap este végetért, mégpedig a munkáskövetelések alapján megtörtént kiegyezéssel. A birtokosok belementek, hogy az addigi Vi8 r ®s z helyett 1 /1 2 részt adnak az aratásért, hogy a behordásért, amelyet addig ingyen végeztek, ezentúl 2 korona 40 fillért fizetnek 5 8 55 Világszabadság. 1906. jún. 9. ,,A munka mezején". 66 Narodni Glasz. 1906. júl. 2. (15.) 67 Világszabadság, 1906. jún. 30. „Folyik a vér". 68 Uo. * A Vajdaság területén a következő nagyobb földmértékegységek voltak használatban : kis hold — 1.200 négyszög öl, hold — 1.600 négyszög öl, lánc — 2.200 négyszög öl, nagy lánc — 2.400 négyszög öl.
