Századok – 1957

Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654

678 KŐVÁGÓ LÁSZLÓ 2. A Narodni Glasz jellegére vonatkozólag a kongresszus úgy döntött, hogy az szakszervezeti lap legyen. 3. Elhatározza, hogy minden erőt az általános választójog kivívására mozgósítanak. 4. A kongresszus jóváhagyja a SzDP központi vezetőségének addigi munkáját^ és taktikáját. 5. Üdvözli a kongresszus a Nase Sznage jugoszláv könyvkiadó szövetkezet megalakulását. 6. Elhatározza, hogy a következő kongresszust egy év múlva Nagybecskereken tartják. A kongresszusi határozatokból tehát kitűnik, hogy míg egyrészt as önálló szerb szociáldemokrata mozgalom vezetésének megteremtésére irányuló törekvés a határozat első pontjában igen élesen jut kifejezésre, addig a 4. pontban teljes mértékben, minden fenntartás nélkül jóváhagyja a SzDP vezetőségének politikáját. Hogy milyen helyi meggondolásokra vezethető ez vissza, esetleg mennyire lehet a szerbiai szociáldemokrata mozgalom hatásának tulajdonítani, arra e tanulmány keretében nem térünk ki, mint ahogy általában nem érintjük a szerbiai szociáldemokratáknak a magyarországi szerb szociáldemokrata mozgalomra gyakorolt hatását sem. Á kongresszus á szerb szociáldemokrata munkásmozgalom erejének seregszemléje volt és egyben hozzájárult további megerősítéséhez és kiterjesztéséhez. A Bánát, Szerémség és Bácska 36 helységéből küldöttek el a szerb szociáldemokraták 42 küldöttet a kongresszusra. A küldöttek a Narodni Glasz és az egész szerb szociáldemokrata mozgalom irányítására titkárságot (1907-től Agitációs Bizottság) választottak. Ezt a titkárságot tulajdonképpen már megelőzte egy szerb szociáldemokrata bizottság, amely 1904-ben a SzDP XI. kongresszusának határozata alapján alakult négy tagból — a Bács-Bodrog, Torontál, Temes vármegyei és a szerémségi szerb szociáldemokraták képviselőiből. Ennek a bizottságnak működéséről, gyakorlati tevékenységéről azonban semmi nyom nincsen. Anélkül, hogy részletesebben kitérnénk a Szerb Agitációs Bizottság munkájára, leszögezhetjük, a bizottság megalakítása és munkája a szervező tevékenység fellendülését eredményezte a szerb munkások és szegényparasztok között. Ennek beszédes bizonyítékait láthatjuk a magyarországi szerb szociáldemokraták 1907 januárjában Nagybecskereken megtartott második kongresszusának beszámolójában és vitájában. A magyarországi szerb szociáldemokraták első kongresszusa igen nagy jelentőségű a szerb munkások szervezett mozgalmának, de az egész egységes nemzetközi jellegű vajdasági munkásmozgalom fejlődésének szempontjából is. A SzDP Központi Vezetősége kezéből Budapestről a szerb munkásmozgalom közvetlen irányítása fokozott mértékben szerb szociáldemokrata munkások kezébe kerül, akiknek működése nyomán a következő évben a SzDP jelentős tért hódít a szerb dolgozók között. Ugyanakkor, amikor a magyarországi szerb szociáldemokraták első kongresszusát a szerb mozgalom újvidéki szakaszában csúcspontnak tekintjük, ez a kongresszus a fellendülő újvidéki munkásmozgalom hanyatlásának a kezdetét is jelzi. A város vezetését kezükben tartó magyar függetlenségiek és a szerb radikálisok megrettenve a munkásmozgalom erősödésének e kétségtelen bizonyítékától, miután meghiúsult reményük, hogy a szerb és a magyar munkásmozgalom közt szakadás áll be, a kongresszus után elérkezettnek