Századok – 1957
Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654
676 KŐVÁGÓ LÁSZLÓ szociáldemokrata, Milán Glumac fiatal, likai származású nyomdász, a Narodni Glasz első szerkesztője volt. Ez az újvidéki szerb vezetőcsoport különösen nagy és sikeres tevékenységet fejt ki 1905 második felében, amikor jelentősen fellendüli a vajdasági munkásság politikai tevékenysége. A SzDP ebben az időben Vajdaság szerte tömeges választójogi gyűléseket tart. Ezek a gyűlések a lakosság nemzeti összetételének megfelelően rendszerint két- vagy háromnyelvűek, s rajtuk együtt vesznek részt a szerb, magyar, német és más nemzetiségű munkások. A választójogi kérdésben megtartott szociáldemokrata gyűlések a dolgozók nemzetközi összefogását szegezik az ebben az időben mind erőteljesebben megnyilvánuló polgári nacionalizmussal szembe. 1905. július 9-én Nagybecskereken volt magyar—német— szerb nyelvű népgyűlés 5000 ember részvételével, amelyen szerb nyelven Milán Glumac beszélt. Versecen július 16-án tartották meg a munkások első nyilvános népgyűlésüket. Újvidéken augusztus 20-án került sor a legnagyobb választójogi gyűlésre. A háromnyelvű gyűlésen 5—6000 ember vett részt, „ezek egyharmada szerb munkás volt".3 3 Zomborban augusztus 27-én tartottak magyar és szerb-horvát nyelvű népgyűlést a választójog kérdésében, amelyen háromezren jelentek meg. Amíg a főként 1905 első felében lefolyt sztrájkok elsősorban a munkásság gazdasági célokra irányuló harci készségét mutatják, addig ezek a tömeggyűlések azt bizonyítják, hogy a munkásság politikai célokra irányuló harci készsége is tömegességben és területi elterjedtségében eddig soha nem tapasztalt méretekét öltött — valójában a vajdasági munkástömegeknek a politikai harc színterére lépését jelentik. A szociáldemokraták a Vajdaságban is választójogi taktikájuk helyességének igazolását látják az orosz cár 1905. október 17-i kiáltványában, amelyet az orosz forradalom végső győzelmeként üdvözölnek. „A forradalom győzelme! Szabadság Oroszországban!" — címmel közli a Narodni Glasz a cári kiáltvány hírét, s azt írja róla, hogy ezzel „az orosz nép megdöntötte az abszolutizmust és kivívta a szabadságot".3 4 Két héttel később arról számol be a lap, hogy „arra a hírre, hogy Miklós cár kiáltványt adott ki, amelyben megígéri az orosz népnek az alkotmányos szabadságokat, az általános titkos választójogért vívott harc Ausztria-Magyarországon még hevesebbé és komolyabbá vált. Éppen az orosz szociáldemokrácia győzelme okozta, hogy a harc Ausztria—Magyarországon is még hevesebben lángolt fel."3 5 A tények azonban azt mutatják, hogy ha a harc a sajtóban fokozódott is a választójogért, a Vajdaságban a tömegmozgalom 1905 utolsó hónapjaiban hanyatló vonalat mutat. Az újságok egyetlen olyan nagyobb tömeggyűlésről sem adnak hírt, mint amilyenek 1905 júliusában—augusztusában zajlottak le. Kétségtelen, hógy ennek oka jórészt az a kiábrándultság, amely a tömegeket elfogta a szeptember 15-i vidéki megmozdulások leszerelésével kapcsolatban. A SzDP vezetősége hatalmasra fokozta fel a várakozást, az általános politikai sztrájk igen nagy népszerűségre tett szert. S a felfokozott várakozás után a tömegek nemcsak hogy semmit sem kaptak, de még felgyülemlett harci energiájukat sem vezethették le az annyira várt politikai sztrájkban. 33 Narodni Glasz. 1905. szept, 1. 34 Narodni Glasz. 1905. nov. 1. 35 Narodni Glasz. 1905. nov. 15. „Az orosz forradalom visszhangja Ausztria— Magyarországon".
