Századok – 1957
Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654
672 KŐVÁGÓ LÁSZLÓ 3. 1905 — a vajdasági ipari munkásmozgalom, föllendülése. A magyarországi szerb munkásmozgalom újvidéki szakasza Az előzőkben láttuk, hogy már a XIX. század kilencvenes éveiben, majd 1903—1904-ben nagy tömegeket megmozgató szocialista színezetű harci megmozdulások voltak a Vajdaságban. Ezek a tömeges megmozdulások alapjában a falura korlátozódtak, habár ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy a parasztok szervezkedése ipari munkások hatására, harcuk egyes esetekben egyenesen azok vezetésével folyt, (Pl. Bavanistén a mozgalom szervezője Milán Sztankovics kovács, a SzDP funkcionáriusa volt. Gavra Zsivánovics, a Narodna Rees felelős szerkesztőjét is amiatt ítélték 18 hónapi államfogházra, mert „Bavanistén lázító beszédet tartott és izgatta a népet".) A városi munkások mozgalma — asztaltársaságok alakítása, szakszervezetek, szociáldemokrata szervezetek alakítása, sztrájkok szervezése — a vajdasági ipari munkásság számának és fejlettségének arányában szerény keretek között folyt. Az igen kisszámú szerb ipari munkásság meg éppen nem tudott 1905 előtt saját erejére támaszkodó mozgalmat kialakítani. 1905, jelentős föllendülést hozott a vajdasági munkásmozgalomba és döntő változást jelent a magyarországi szerb munkásmozgalom történetében. A vajdasági ipar fejlődése erre az időre a szerb nemzetiség körében is kialakította az osztályellentétek megoldásának legfontosabb előfeltételét, az ipari munkásságot. Igaz, hogy ez a munkásság nem nagyszámú. Az 1910-es népszámlálás adatai 3427 horvát és 3048 szerb anyanyelvű ipari munkást mutatnak ki Magyarország területén. Bár ez szemmellátható kisebbítése a tényleges számnak, mégis kétségtelen, hogy viszonylag kevés a szerb és horvát munkás. A szerb ipari munkásság 1905-ig annyira megerősödött, hogy ebben az évben erőteljesen és viszonylag önállóan, jórészt a saját erejére támaszkodva — bár a magyar és más nemzetiségű munkások szolidáris támogatásával — kapcsolódik be az 1905. évi forradalmi megmozdulásokba. Ez a harc a proletár internacionalizmusnak, a magyar és szerb, valamint más nemzetiségű vajdasági munkások közös harcának kiemelkedő példáját jelenti, amely segítette a különböző nemzetiségű munkásokat, hogy megszabaduljanak „saját" burzsoáziájuk nacionalista-soviniszta befolyásától. Hiszen az egyes üzemekben együtt dolgozott szerb, magyar, német, román, horvát, szlovák munkás — ugyanaz a magyar, szerb, német vagy más nemzetiségű tőkés zsákmányolta ki őket, s ők a kizsákmányolás elleni harcukban együttesen léptek fel. 1905-ben az elmélyülő politikai válság idején, a vajdasági ipari munkásoknak is ugrásszerűen megnőtt a harci kedvük.* * A vajdasági ipari munkásság sztrájkharcainak föllendülését és hanyatlását 1903- «• tói 1907-ig az alábbi táblázat mutatja: -Sztrájkok száma Hány üzemre terjed ki Sztrájkoló munkások száma Elveszett munkanapok száma 1903 4 kb. 7 kb. 290 kb. 2 000 1904 13 1 1 014 9 360 1905 29 193 3 071 35 980 1906 51 288 3 066 35 996 1907 33 204 1 791 20 778 A táblázat összeállításához a következő forrásokat használtam : Ipari sztrájkok és munkából való kizárások . . . 1905, 1906. Munkabeszüntetések és munkakizárások Magyarországon az 1907. évben. A magyarországi szocialisztikus munkásmozgalmak 1904, 1905, 1906, 1907.
