Századok – 1957
Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654
MAGYAR ÉS SZERB MUNKÁSOK ÉS SZKGÉSYPARASZTOK KÖZÖS HARCAI 1805 1907-BE.V 663 Az állandóan szaporodó munkaröfelesleget a faluról a gyenge ipar csak igen kis részben tudta felvenni. így a szegényparasztok nincstelen tömegei állandó harcra voltak kényszerítve, hogy létüket fenntarthassák. Ennek az ellenállási harcnak passzív megnyilvánulása volt a tönkrement parasztok tömeges kivándorlása. A kivándorlók száma a XIX. század végén, a XX. század elején évről évre nő, s mint egész Magyarországon itt is 1907-ben éri el a tetőzést. Az 1902-es délvidéki kivándorlási kongresszus adatai szerint mintegy 2 év alatt Torontál megyéből 2.158-an, Bács-Bodrog megyéből pedig 5.571-en vándoroltak ki főleg Amerikába, sokan Németországba és Szerbiába.31 Későbbiek folyamán a kivándorlás így alakult: 3 2 Torontál Bács-Bodrog 1904 3 988 2 636 1905 7.456 7 960 1906 11 498 8 710 1907 ....;> 18 138 11 971 Jobban megértjük, hogy milyen nagy volt a kivándorlók száma, ha tudjuk, hogy egyetlen év alatt, 1907-ben Bács-Bodrog vármegye lakosságának mintegy 2%-a, Torontál vármegye lakosságának peclig több mint 3%-a vándorolt ki. Ebből a két vármegyéből került ki 1907-ben az egész országból kivándoroltaknak kb. x /7 -e, holott lakosságuk az ország lakosságának csak kb. 1 /2 0 -a volt. 1908-ban a helyzet konszolidálódása, a gazdasági fellendülés következtében Torontál vármegyében a kivándorlók száma 2 182-re csökkent és hasonlóképpen esett Bács-Bodrog vármegyében is. Bács-Bodrog vármegye közigazgatási bizottsága 1905 első félévi jelentésében megkísérli magyarázatát adni az egyre növekvő kivándorlásnak : „Vármegyénk területén a kivándorlás oly mérvet öltött, hogy az előbb utóbb a mezőgazdaságra káros befolyással lesz. Oka leginkább a munka és kereset hiány. A mezőgazdák és a mezőgazdasági munkásoknak kereset forrásai megfogytak és megnehezültek részben a gépek munkája folytán. A földmívelőnek a földmívelésen kívül más kereseti forrása alig van, mert megszűntek a nagyobb vasúti és vízszabályozási munkálatok, melyek kenyérkeresetet nyújtottak, épp úgy a téli erdő vágások is . . . "3 3 Ez a, hivatalos magyarázat bizonyos képet nyújt arról, hogy milyen súlyos kereseti gondokkal kellett megküzdeniük az agrárproletároknak. A vajdasági parasztság helyzetének tárgyalásakor meg kell emlékeznünk a szerb zádrugákról és a feloszlatásukkal előállott helyzetről. A zádrugák — Engels szavaival paraszti házközösségek, a nemzetségi rendszer maradványai — a volt katonai határőrvidéken egész a XIX. század második feléig érintetlenül fennállottak. A határőrvidéki szabályzatok, igy még az 1807. évi alaptörvények is, a házközösséget tették a határőrvidéki katonai szolgálat gazdasági alapjává. Ezen a területen csak a házközösségek rendelkezhettek korlátlanul földbirtokkal és csupán kivételezett személyeknek lehetett nagyobb magánbirtokuk. 31 A délvidéki kivándorlási kongresszus. 41 —43. 1. 32 Szentiványi, i. m. 25. 1. és Dr. Borooszky Samu: Bács-Bodrog vármegye. II. 392. 1. (Magyarország vármegyéi és városai sorozat, évszám nélkül.) 33 O. L. ME. ein. 1905-4513.
