Századok – 1957

Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654

MAGYAR ÉS SZERB MUNKÁSOK ÉS SZKGÉSYPARASZTOK KÖZÖS HARCAI 1805 1907-BE.V 661 A parasztság bomlását tükrözi az is, hogy a birtokosok száma ugyanazon a területen igen gyorsan szaporodott, vagyis a birtokok területe mind jobban elaprózódott. 1900-tól 1910-ig a birtokosok száma : Bács-Bodrog megyében 48 326-ról 53,329-re (5 003-al), Torontál megyében 53 290-ről 60 092-re (6 802-vel),1

8

tehát mindkét megyében több mint 10%-kal emelkedett! Mi volt az oka a parasztság ilyen nagymértékű bomlásának? A paraszti gazdaságok mind kevésbé tudták megállni helyüket a nagybirtokkal folytatott versenyben, különösen az 1870-es években megkezdődött elhúzódó agrárválság körülményei között. A szegény- és középparasztság helyzetét ezenkívül feudális csökevények is súlyosbították: ledőlgozási rendszer, ajándék és robotterhek. A részesbérlet feltételei a XX. század elején olyan súlyosak voltak, hogy a paraszt úgyszólván ingyen dolgozott a bérbeadó nagybirtokosnak vagy gazdagparasztnak. (Erről a kérdésről részletesebben beszélünk a parasztság harcaival kapcsolatban.) A dolgozó parasztságot igen súlyos adóterhek sújtották. A földadó 1867-től 1896-ig 60%-kal nőtt, a fogyasztási adók még nagyobb mértékben.1

9 Az állami adókon felül magas községi pótadó is terhelte a parasztokat, ez igen gyakran ,,az állami adó 100—150%-ára rúg". Az adók, mint egész Magyarország területén, itt is a gazdaságok nagyságával fordított arányban növekednek.2

0 Korabeli számítások szerint az egy holdra eső közteher a Tisza—Marosszögben a holdankénti jövedelem 53,2%-át, a Duna—Tisza közben 54,4%-át tette ki. Mindkét területen az országos átlagnál és az ország más területeinél magasabb a parasztság megterhelése.2

1 A dolgozó parasztság legkíméletlenebb vérszopói, végzetének betetőzői a falusi uzsorások voltak. Ezek tevékenységüket törvényesített formában a faluid takarékpénztárakban űzték. A falusi takarékpénztárak „részvényeseinek zöme a község gazdag parasztjaiból áll".2

2 Ezeknek a takarékpénztáraknak működése rendkívül egyszerű, s ugyanakkor rendkívül jövedelmező is volt : „ ... az adós váltóját a takarékpénztár felküldi a pesti intézetnek, az adja tulajdonképpen a pénzt, de amíg a takarékpénztár a központi intézetnek 4—5—6%-ot fizet, addig az adóstól 8—10—12%ot szed be — ez lehetővé teszi ezen vállalatoknak, hogy 18—32%-os osztalékot fizethetnek a részvényeseknek".2

3 Persze nem mindenkivel fizettettek ezek a takarékpénztárak uzsorakamatot. A gazdag parasztok számára olcsó kölcsön is volt: ,, . . .a vidéki intézetek adnak olcsón is pénzt a vagyonos embernek, de a szegény ember sok esetben 30%-ot is fizet".1

4 És a dolgozó parasztok számára nem volt menekvés a gazdag parasztok hálójából. Ha maguk kísérelték meg hitelszövetkezet alapítását, azt általában még helyben megakadályozták gazdasági nyomással a gazdag parasztok. 18

Az 1900. évi népszámlálás.II. k. 366-67, 708-739.1., ill. 326-23, 706-743. I. 19

Sándor Pál: A 19. század végi agrárválság Magyarországon. Bpest. 1955. 50. I. 20

A délvidéki kivándorlási kongresszus. 201. 1. 21

Rácz Gyula: A magyar földbirtokosság anyagi pusztulása. 1906. 41. 1. 22

A délvidéki kivándorlási kongresszus. 168. 1. 23

1. m. 193. 1. 24

1. m. 199. 1.