Századok – 1957
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625
AZ 1846. ÉVI GALÍCIAI PARASZTFELKELÉS MAG TARORSZÁGI HATÁSÁHOZ 651 hozni ínséges jobbágyai érdekében. A legtöbb megyében elenyészően kicsiny összeg gyűlt össze a nemesek megadóztatása vagy az önkéntes felajánlások révén. Egy Bereg megyei jelentés egészen lapidáris megfogalmazását adja a szűkölködők megsegítésére indított akciónak : a nemesség önkéntes adakozása nem ér semmit, három családot sem lehetne vele megmenteni az éhhaláltól.68 Rendkívül figyelemreméltók Kazinczy Gábornak Zemplén megyéből küldött beszámolói, melyekből kiderül, hogy az ottani nemesek elfogadták a megyei közgyűlésen az adókivetést, de egy fillér sem jött be, úgyhogy az ínségbizottmány azon gondolkozik, jó volna a vonakoclók ellen karhatalmat igénybe venni.6 9 Sárosban kimondták a nemesek megadóztatását, de utóbb több gróf és nemes tiltakozott a megadóztatás ellen. Egy Trencsén megyei jelentés pedig azt írja, hogy a megyei nemesség által felajánlott összeg csak annyi, mint a tengerbe hullott csöpp. A huzamos éhezéstől teljesen legyengült, az éhhalál rémével küszködő, gyökereken élő paraszti lakosságot azonban a galíciai példa nem indította arra, hogy szembeforduljon uraival. A parasztfelkelés kirobbanását a legtöbbet nélkülöző lakosság körében lehetetlenné tette a nagyszámú katonaság jelenléte is. A katonaságot azzal a céllal vezényelték az északi megyékbe, hogy ott minden zavargást csírájában megszüntessen és ahol a kizsákmányolt, éhező parasztok az ellenállás legkisebb jelét is tanúsították, ott a katonaság csapott le rájuk. A paraszti mozgalmak leszerelésének főbiztosítéka volt a statáriális bíráskodás bevezetése, melyet még azokban a megyékben is elfogadtak, ahol egyébként az ellenzék a halálbüntetések eltörlésének álláspontján volt s ahol az előző országgyűlésen részt vevő követeiknek ilyen értelmű utasítást adtak, (így például Trencsén megye március 30-i közgyűlésén.) Különösen tartott a nemesség Abauj, Zemplén és Borsod megye parasztságától, de nem kevésbé veszélyesnek látszott a helyzet Trencsénben, ahol •— a titkos jelentés szerint — csak a statárium tartja vissza a parasztokat az erőszakos fellépéstől.7 0 Trencsénben azonban még így is összeütközésre került sor Moyss községben, ahol a majorsági földektől úrbéri per útján elütött zsellérek erőszakkal elleneszegültek a bírói ítéletnek s mozgalmukat katonai karhatalommal verték le.7 1 Egy titkos jelentés szerint Sárosban is mozgolódott a parasztság, Borsod megyében pedig a nép között olyan hírek keringtek, hogy a galíciai események következtében Magyarországon megszűnt a földesúri tulajdon.7 2 Sárosban az ottani ellenzéki mozgalom egyik kiemelkedő harcosát, Ujházy Lászlót (aki ellen 1836-ban hazaárulás vádja miatt indult eljárás) budaméri jobbágyai — a galíciai parasztok eljárásának hírére —• elfogni készültek, hogy átadják a törvényszéknek. Mindezek azonban csak elszórt jelenségek. Az északi megyék szlovák paraszti népének nem voltak olyan vezetői, mint a krakkó-körnvéki parasztoknak. A szlovák nemzeti mozgalmat irányító értelmiség Stúr Lajossal az élen : a magyar középnemesi ellenzéki mozgalom programjához hasonló reformprogramot vallott s ezt egészítette ki nemzeti követelésekkel. Stúrtól és társaitól távol állott az a gondolat, hogy az elnyomott parasztság élére állva harcban vívják ki nemzetük szabadságát. A galíciai 68 Pesti Hírlap. 1847. ápr. 8. 69 Uo. 1847. máj. 30. 70 O. L. Inform, prot. 1846. 12. sz. 71 Pesti Hirlap. 1846. nov. 1. 72 C). L. Inform, prot, 1846. 8. sz.
