Századok – 1957
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625
646 KOVÁCS UNDER ilyen nyílt katonai lépés maga után vonhassa a francia és angol szövetséget. Hogy 1846 őszén a bécsi kormány mégis rászánta magát az annekszióra, annak elsősorban az olasz- és magyarországi felkeléstől való félelem a közvetlen kiváltó oka, Metternich belátta, hogy Krakkó bekebelezése révén meg kell erősítenie hátsó pozícióját, mivel egy északról és délről történő támadás a birodalom számára komoly veszélyeket tartogat. November 16-án bekövetkezett Krakkó bekebelezése. Kossuth 1847. március 16-án Pest megye közgyűlésén a horvátországi eseményekkel és a kormány ezzel kapcsolatos politikájával kapcsolatban tért ki a Krakkóval szemben megtett erőszakos lépés bírálatára. Kossuth ez alkalommal erélyesen támadta az ún. ,,titkos diplomáciát", mely a krakkói ügy hátterét mindvégig homályban tartotta, holott, ha az egész eljárást nyilvánosság elé tárták volna, kiderült volna az is, hogy Krakkó bekebelezésére a cári Oroszország nyomása alatt került sor. Kossuth szerint egyébként Ausztriának Oroszországtól való szolgai függése még más kérdésekben is megnyilvánul. Az elnöklő Földváry adminisztrátornak arra a figyelmeztetésére, hogy Krakkó bekebelezésének ügye nem tartozik a megyei közgyűlés elé, Kossuth amellett érvelt, hogy a megyegyűléseken a külügyeket is meg kell vitatni s helyes, ha a krakkói kérdés a követi utasításokba is felvétetik.5 2 Kossuth politikai érvelésében többször is visszatér a krakkói probléma. Ez ad neki alkalmat arra, hogy elgondolkozzék Magyarországnak Ausztriához való államközi helyzetén és történelmi távlatban vizsgálva a kérdést, kemény bírálatban részesítse a letűnt korok magyar uralkodó osztályait. Krakkó bekebelezéséhez visszatérve fogalmazza meg Kossuth az osztrák uralkodóház magyarellenes politikájának bírálatát, amidőn azt írja, hogy az osztrák kormánynak három évszázadon át fő politikai iránya az volt, hogy Magyarország önálló állami életét és a magyar nemzet alkotmányos egyéniségét mindinkább elsorvassza. A lehangoló történelmi képek során jut el a jelenbeli állapotokhoz, amelyek azt a keserű kérdést teszik fel neki: hogyan van az, hogy „országgyűlés múlik országgyűlés után s körültünk viszonyok alakulnak, hazánkat Lengyelország felosztásához hasonló sorssal fenyegetők s e nemzet mégis kormányának külpolitikájához hozzá sem szól?"5 3 Nem lehet véletlen, hogy Kossuth a krakkói felkeléssel kapcsolatban tette fel magának a magyar önállóság, az önálló magyar külpolitika fájó kérdéseit. A lengyel—magyar párhuzam szinte ellenállhatatlan erővel váltotta ki az ilyen gondolatokat. Krakkó bekebelezése szolgált alkalmul Kossuthnak arra is, hogy a centralista irányzattal vitázva a magyar külpolitika önállóságának konkrét megnyilatkozását állítsa olvasóinak szeme elé „Ellenzék és Pecsovics" c. cikkében. Kossuth ebben a cikkében hevesen támadja a Metternich-féle rendszer orosz irányzatát és az orosz szövetség helyett a török, angol és francia orientáció mellett tör lándzsát. Krakkó önállóságának megtartását magyar nemzeti érdeknek látja s kifejti, hogy a függetjen magyar külpolitikának bátran szembe kellene fordulnia Krakkó elfoglalásával és szövetségre kellene lépni az angolokkal, a franciákkal, a törökökkel és a lengyelekkel, ami egymagában is biztosítékot jelentene egy esetleges háború fdtörése ellen.5 4 62 O. L. Inform, prot. 1847. 12. sz. 63 Baria István: Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847 -48. 96. 1. 51 Kossuth Lajos: Ellenzék és Pecsovics (Deregnvei álnéven). Bajza Ellenőrjében 1847. Viszota Gy., i. m. II. 846-47. 1.
