Századok – 1957
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625
AZ 1846. ÉVI GALÍCIAI PARASZTFELKELÉS MAG TARORSZÁGI HATÁSÁHOZ 641 problémájának társadalmi és nemzeti jelentősége Kossuth előtt már az 1832/36. évi reformországgyűlés időszakában is tisztán rajzolódott ki, amikor még az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként volt módja figyelemmel kísérni azt a vitát, mely hosszas tárgyalás után végül is ki nem elégítő eredménnyel zárult és a társadalmi fejlődés nyílt problémájaként ment át a 40-es évekre, hogy többé le sem kerüljön az ellenzék programjáról. Az örökváltság, s ami ennek folyományaként létrejöhetett: a szabad föld s ezzel együtt a párasztság teljes felszabadulása minden feudális kötöttség alól: sarkalatos programpontját képezte Kossuth Pesti Hirlapbeli tevékenységének.3 5 Az 1836. évi örökváltságra vonatkozó törvénycikk a földesúr szándékától tette függővé a jobbágyi telkek megváltását s mint ilyen, természetesen nem elégíthette ki az ellenzéket, mely Kossuthtal az élen a kötelező örökváltság kimondásáért küzdött és a probléma már csak az volt, hogy kire háruljanak a kártalanítás költségei. Kossuth e tekintetben is a reformmozgalom eszmei áramlatának élén haladt, mert már 1841-ben azzal a követeléssel lépett fel, hogy az általános és kötelező megváltás legalább részben állami kárpótlással történjék.36 A jobbágyra háramló kártérítési összeg előteremtésére vonatkozóan egész sor javaslat merült fel a 40-es évek elején. Kossuth nagyon is tisztában volt azzal, hogy a reform gyakorlati keresztülvitele elsősorban a nemesség belátásán múlik s az eszközöket a türelmes felvilágosításban látta, meg kívánta értetni a nemességgel, hogy csakis a nemesi és jobbágyi érdekek egyesítése vezethet el a polgári állapotokhoz, csakis ezen az úton válhatik a nép nemzetté. Kossuth politikája határozottan reformjellegű s nem a forradalmi megoldások irányába mutat, éppen ezért érveléséből is hiányzik még ebben az időben a spontán erejű népmozgalmak veszélyére való utalás. Égy 1843-ban kelt cikkében azzal érvel a jobbágyok megváltása érdekében, hogy mindaddig, míg ezt el nem érjük, a „súrlódásnak, gyűlölségnek, ellenszenvnek oly eleme dúl nemzetünk keblében, mely egy nemzeti testté forrnunk soha nem enged" és végső soron nem tarthatjuk fenn a hazát.3 7 A haza boldogulásában s ami ezt megelőzi : az uralkodó nemességnek és a népnek egységes fellépésében látja tehát Kossuth azt a végső érvet, mellyel hatni kíván s inkább a jövő pozitív képének felvázolása foglalkoztatja, mint egy esetleges parasztfelkelésre való utalás. Nemcsak a parasztfelkelés és a nyomában járható következmények idegenek Kossuth érvelésének logikájától, hanem még a rájuk való hivatkozás is távol áll tőle ebben az időszakban. Amikor Kossuth s vele az ellenzéki politikusok egy kisebb haladó csoportja a kötelező örökváltság elnyerésére indítottak publicisztikai nevelőmunkát, olyan gondolatért szálltak síkra, mely a korabeli középnemesség nagy része körében nem váltott ki egyhangú rokonszenvet s mint Szabó István megállapítja, „Kossuth követelése a szabad földért igen nagyerejű ellenálló közegbe ütközött".3 8 A kormány, a reakciós főrendek és a klérus mellett a birtokos nemesség nagyobb része maga is visszaül asítóan fogadta a kötelező örökváltság gondolatát. Ebben az időben a paraszti felkelésre való utalás nem Kossuth frazeológiájában fordul elő, hanem az ellentábor sajtója támadja Kossuthot azzal, hogy fel akarja lázítani a parasztokat, mivel — mint a Világ egyik cikke mondja -— „forradalom nélkül a 1 ulajdon 35 Részletesen ír erről Szabó István: Kossuth ós a jobbágyfelszabadítás. Századok. 1952. 3-4. sz. 520. sk. 1. 36 Uo. 37 Pesti Hírlap, 1843. dee. 21. és dee. 24. 38 Szabó /., i. m. 533. I. 8 Századok
